Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Péter László: Egy falumonográfia tanulságai (Szőreg): Szőreg és népe. (Tanulmányok.) Szerk. Hegyi András. Szeged, 1977. / 447–474. o.

Dugonics című versében név szerint is említi Szőreget), hanem legalább ott, ahol mint fontos jelenséget tárgyalni kellett volna a szŐregi lányoknak az újszegedi kendergyárba való korai bejárását. Ezt csak a harmincas évekre időzíti Hegyi és Székely (166), holott a századfordulótól egyre növekvő jelentőségű (vö. 352.). Gárdonyi Géza, Thúry Zoltán, Balázs Béla, Móricz Pál életművében is helyet kapott Szőreg. Thúry riportja külön is érdekelhet bennünket: Rókahajsza a szőregi határban (Szegedi Napló, 1892. jún. 5.) a címe. Herczeg Ferenc is megemlíti híres-hírhedt regényében, A Gyurkovics fiúkban, hogy főhőse leszállt a szőregi állomáson, míg állt a gyors. Ez a puszta érdekességen túl azt idézi föl, hogy a szőregi állomás az orsovai vonalon gyorsvonati megállóhely volt. Móra Ferenc és Szőreg kapcsolata külön fejezetet is érdemelt volna, nem csupán egyszerű említést ásatásai kapcsán. Nemcsak RöszkétőlSzőregig (1928) című cikkében, a Kémény seprőéknél Szőregen (1928) és a Dusán a múzeumba kerül (1928) című tárcáiban állított emléket a falunak, hanem részint kedvelt történeteit egyik-másik változatban Szőregre telepítette át (A szőregi követek, 1908, A szőregi malmok, 1912), részint Harmadikon (1924) című elbeszélésében — némiképpen Tömörkény motívumát alkalmazva — a szerb—magyar ellentéteket szító erőket is leleplezte. Útitársa, az öreg szőregi szerb, a negyvennyolcas villongásokat így magyarázta az írónak: „Az úgy volt, hogy magyar bakter mondta: » gyinnek rácok, megölnek benneteket <<, rác bakter mondta: »gyinnek magyarok, megölnek benneteket« . Addig beszélte magyar bakter, rác bakter, még a népek csakugyan megöldösték egymást." Móra így vonta le a tanulságot: „Az nem baj, hogy én harmadik osztályon szoktam utazni, mert abból nem lesz háború. Hanem az nagy baj, hogy mindenféle népek különvonaton járó nagy bakterai nem szoktak harmadik osztályon utazni." Ezt a tanulságot Szőreg monográfiája is idézhette volna Mórától. Érdekes volt Lux Terka és Tömörkény István vitája 1909 karácsonyán Szeged és Szőreg magyarságáról. József Attila is átgyalogolt Szőregen 1922 augusztusában, amikor Kiszomborról Szegedre jött Juhász Gyula látogatására. Féja Géza is járt itt a 30-as évek közepén. A legújabb korból pedig megérte volna az említést, hogy a szőregi csata emlékművén olvasható időmértékes verset Trencsényi-Waldapfel Imre írta (meg is jelentette a Tiszatájban annak idején). Lengyel Balázs, a költő, két ízben is volt vendége a falunak: 1949. december és 1950. február elején. Mind a két alkalommal Petőfiről beszélt. Nem érdektelen, hogy II. József császár — még trónörökös korában — több ízben is megfordult Szőregen. Szentkláray Jenőnek e kötetben is idézett munkájából (202, 222) is tudjuk, hogy a császár először 1768. április 20-án járt Szőregen: Szegedről a Temesközbe indulva ez volt első állomása. Másodszor pedig 1773. május 9-én ugyancsak innen indult erdélyi útjára, sőt június végén szintén erre tért vissza Szegedre, majd Pestre, Bécsbe. (Vö. Sieglinde Neidenbach: Die Reisen Kaiser Josephs II. ins Bánat. Wien, 1967. 16, 20,125-126.) Tudósok is megfordultak a faluban. Legelsőbben is Vikár Bélát kell említeni, mert a század elején egy tucat dalt vett föl fonográfra. Egyik adatközlőjét megtaláltam: Horesnyi Vera (1880-1965), a későbbi Kasza Ferencné, a kötetben ilyen néven szereplő kisbíró (1893—1976) nevelőanyja. Érdekesség, hogy a Néprajzi Múzeumban őrzött hengerekről Bartók Béla jegyezte le a dallamokat. Kodály is gyűjtött itt 1905 tavaszán 449