Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Péter László: Egy falumonográfia tanulságai (Szőreg): Szőreg és népe. (Tanulmányok.) Szerk. Hegyi András. Szeged, 1977. / 447–474. o.

Péter László EGY FALUMONOGRÁFIA TANULSÁGAI (SZÖREG) Szőreg és népe. (Tanulmányok.) Szerk. Hegyi András. Szeged, 1977. 403 p. Kiadta Szeged megyei városi Tanács V. B. művelődési osztálya Banda Menyhért előszava szerint „Szőreg városrész kismonográfiáját" tartjuk a kezünkben. Kicsinek ugyan éppenséggel nem mondható, és a monográfia műfaji követelményének sem felel meg. Nemcsak azért, mert a község ezeréves történetéhez képest kevéssé jelentős időszak, az abszolutizmus kora (1849—1867) „elegendő fonás híján" kimaradt. Hiányzó fejezetek Súlyosabb hiba, hogy a kötet lemond a fölszabadulás után, 1947-től máig terjedő korszak történetének föltárásáról azzal a csak részben igaz érveléssel, hogy ezt „megnehezíti a források hiánya vagy hozzáférhetetlensége, szétszórtsága" (248). Ez az időszak — a község fejlődésének legjelentősebb szakasza — immár több mint három évtized, több tehát, mint a Horthy-korszak negyed százada, amelyre, egyébként joggal, több mint félszáz lapot szánt a szerkesztő. Igaz, Szabó István nem értelmezte mereven ezt az időhatárt, és a maga tárgykörében 1974-ig eljutott. Féllábon biceg azonban a monográfia, mivel a köztörténeti és művelődéstörténeti, sőt az iparra, kereskedelemre stb. vonatkozó adatok nem követik ezt párhuzamosan. Kegyeletsértő mulasztás, hogy nem emlékezett meg a község 16 éven át (1951— 1967) volt tanácselnökéről, Palotás Péterről (1907-1968). S ez fölveti a kötet személytelenségre törekvő furcsa módszerének kérdését is. Alig két közéleti szereplőről, Frass Károly (1880-1948) főjegyzőről és Dér József (1891 — 1977) gazdálkodóról rajzolnak pár soros portrét, holott nagyon szükséges lett volna több ilyen életrajzi vázlat, akár a szöveg megfelelő helyén, akár függelékül kislexikonban, akár a névmutatónak rövid magyarázattal való kiegészítésében. Még a munkásmozgalom, az illegális kommunista szervezkedés szereplőinek is épp csak a nevét és foglalkozását tudjuk meg, de sem születési és esetleges halálozási évüket (amely a legjobban azonosítja és legáltalánosabban elhelyezi korában az egyént), sem tömör életsorsukat nem ismerjük meg. Pedig Zsigmond József (1900—1979) érdemelt volna annyit, mint a városrész mai kirendeltség-vezetője. A régiek közül is a kertészet úttörői, a História Domusban annyit idézett és kedvezően méltatott följegyzést készítő antifasiszta plébános, a Délmagyarország, hajdani (1941-1944) vezércikkírója, Szalma József (1891-1961). A fölszabadulás utáni pártmunka jellegzetes alakja volt az idősebb Soltész István (sz. 1901.); az első termelőszövetkezet elnöke, Kasza Lajos (sz. 1912.): ők is megérdemeltek volna egy-egy bekezdést. 447