Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Kállay István: Metternich kancellár hagyatékára vonatkozó iratok az Országos Levéltárban / 425–430. o.

vett fel a bankháztól a birtokra, amiből halála után még mindig maradt 436 000 Ft. Metternich és a Rotschild-Bankház kapcsolata közismert, így erre csak utalok. Megjegyzendő azonban, hogy a kapcsolat nemcsak az államnak, hanem a magánvagyon gyarapításának is hasznára vált. Az 1848-as franciaországi forradalomról pl. a párizsi Rotschildok révén elsőként értesült Metternich. Menekülésekor a bécsi Rotschildok 1000 dukátos baráti gyorskölcsöne és hitellevele segítette. Mindehhez a teherhez jött még a család által 1859 után a Cseh Takarékpénztártól és az Osztrák Nemzeti Banktól felvett kölcsön, de e két pénzintézet nem emelt kifogást Plass uradalom hitbizománnyá alakítása ellen.

5 A prágai Landesgericht az osztrák polgári törvénykönyv 662. §-ára hivatkozott, amely szerint aki az örökséget kapja, átveszi a terheket is. A baj azonban az volt, hogy a zálogteher meghaladta a hitbizományi lehetséges eladósodás határait. A jogtanácsos javasolta ugyan az uradalom egy részének eladását az adósságok kifizetésére, de a következő vélemény alakult ki: mindegy, hogy az örökös egy olyan hitbizományi kap, amely záloggal van terhelve, vagy azt a részét, amely a zálog kifizetésére elég, eladják, és marad a tehermentes rész. így maradt a teher, és lemondtak a hitbizomány alapításáról.

6 Metternich legkedvesebb birtoka Johannisberg volt. Gyakran tartózkodott ott, a nagykövetek is ott keresték fel. A dominiumot a herceg 1816. július 1-én kapta Ferenc császártól, a bécsi kongresszus körüli fáradozásaiért. Az adománylevél

7 — egyedülálló módon - „Lieber Fürst Metternich" megszólítással kezdődik. A fi- és nőágon egyaránt Örökölhető adomány feltétele, hogy a jószág (Nassaui hercegség, Rüdelsheim) az osztrák korona hatalma alatt maradjon, a Metternich-lemenők kihalása esetén visszaszálljon a császárra, és a kiváló bortermésből a birtokos évente tizedet fizessen az osztrák koronának, 1850-ben az osztrák császár szerződést kötött a nassaui herceggel, amelyben lemondott Johannisberg feletti hatalmáról, fenntartotta és bejegyeztette azonban kivételes hűbéri jogát az uradalomra, hogy az Metternich kezén maradhasson.

8 Johannisberg öröklését nehezítette, hogy a német jog hatálya alatt álló, külföldi ingatlannak számított. 1873-ban az osztrák császár lemondott az uradalomhoz tapadó hűbéri jogairól, fenntartva a császári házat érintő alapos jogokat (ti. a háramlást és a tizedet). A Metternich család a rüdelsheimi bíróságnál tett javaslatot, hogy az uradalmat elsőszülöttségi hitbizománnyá alakítsák. A hitbizományi alapítólevél szerint az uradalomhoz tartozott Geisenheim, Winkel, Stafenhausen (ezeket a kancellár szerezte az adománybirtokhoz). A hitbizományi - a tervezet szerint — értéke feléig lehetett megterhelni, de csak a várományosok hozzájárulásával. Kivéve, ha a terhelés célja az uradalom fenntartása, helyreállítása, a hozam növelése vagy a hasznosság volt.

9 Az egész hagyatéki vagyon értéke 1 440 000 Ft volt. Ebbe már nem számított bele az eladott königswarti Villa-Metternich. Az 1870-es években még mindig tartott a vita a leszármazók között. 1871-ben Zichy Viktor 188 000 Ft-ot vett át köteles rész címén Paul Clemens Lothar részére. Ugyanebben az évben Richárd a központi pénztárból 216 755 Ft adósságot fizetett vissza. A családtagok közben kölcsönöket vettek fel a várható köteles részükre.

10 1875. január 8-án a Metternichek családülést tartottak a hagyatéki vita rendezése ügyében. Az itt született megállapodás vezetett 1878-ban a szerződéshez. Eszerint ingatlan 427