Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Dóka Klára: A Körös-vidék helytörténeti forrásai az Országos Vízügyi Levéltárban: a Körös-vidéki vízitársulatok iratai, 1851–1948 / 415–424. o.

könyv maradt meg. A közgyűlésen és választmányi üléseken részt vevők növekvő munkabérekről, a társulat egyre emelkedő hátralékáról beszéltek. A tisztviselők, altisztek, szolgák segélyt kaptak, de ezt 1920. február 19-én a választmány letiltotta. Az 1929—1933. évi gazdasági válságot követően a választmányi üléseken szóba került az öntözővízdíjak felemelése. A gazdák rossz helyzetére, az agrárollóra hivatkozva erre nem került sor. A társulati hozzájárulást is kénytelenek voltak csökkenteni a válság miatt. Az anyagi helyzetet az is súlyosbította, hogy a bankok sem fizették ezekben az években rendszeresen a kamatokat. A jegyzőkönyvekből bepillantást kaphatunk a társulat felszabadulás utáni életébe is. 1945. november 16-án Bagi Sándor miniszteri megbízottat nevezték ki a társulat élére, aki arra törekedett, hogy a szervezet a földreform végrehajtása után váljék új, demokratikus közösséggé. Az iratanyag érdekes része a társulati statisztika, az alapszabályok, társulati szerződések gyűjteménye is. Másolatban megtaláljuk az 1854-es, eredetiben az 1871. évi alapszerződést, 1878-ból a Tiszavölgyi Társulat alapszabályát, 1907—1912-ből az Élővízcsatorna műtárgyainak kezelési szabályzatát. A társulati iratok között — legtöbb esetben - találunk vízjogi engedélyeket. Az 1885: 23. te. előírásai szerint magát a szervezetet és összes létesítményét bejegyezték az illetékes törvényhatóságnál vezetett vízikönyvbe. A munkálatokat — vízjogi szempontból — a folyammérnöki hivatal meghallgatása után a törvényhatóság engedélyezte. Az Alsó-Fehér Körösi Társulat vízjogi engedélyeit Békés, illetve Bihar megye alispánja adta ki. (Például Élővíz csatorna műtárgyainak engedélyezése 1897, gyulavári uradalom belvízcsatornája 1890 stb.) A társulati anyag terveket és térképeket is tartalmaz. A tervek általában teljes dokumentációk, amelyek a rajzos anyagon kívül magukban foglalják a műszaki leírást, költségvetést is. Töltések építésével, gátőrházak, hidak létesítésével kapcsolatosak, de igen sok a belvízcsatornákra, szivattyútelepekre vonatkozó anyag is (pl. oláhréti, póstelki, gyulavarsándi csatornák). Találunk anyagot az öntözésekkel kapcsolatban. 1932-ben tervet készítettek a gyulai lecsapoló csatorna öntözési célokra történő hasznosításáról, 1937-ben a békéscsaba—kisréti öntözőcsatornáról, 1898—1937 között igen sok vízjogi engedély kertöntözésekre vonatkozik. A térképek között társulati és községi helyszínrajzokat, ártérfejlesztési térképeket, hosszas keresztszelvényeket tanulmányozhatunk. A társulat utolsó alapszabályát 1930-ban hagyták jóvá. 1948-ban, az államosításkor a szervezetre vonatkozó adatok a következők voltak: - érdekeltségi terület: 132 401 kat. hold - töltés: 258 kat. hold - csatorna: 270 kat. hold - társulati vagyon: 6 900 000 Ft - befektetett tőke: 30 300 000 Ft

20 Az Alsó-Fehér Körösi Társulatba olvadt Arad—Békés megyei Élő- és Belvízlevezető Csatorna Társulat és a Kígyós—Gyula—Csabai Vízitársulat iratai csak kismértékben vannak képviselve a Vízügyi Levéltárban.

21 A kígyósi társulatnak csupán néhány jegyzőkönyve maradt meg működése utolsó éveiből. Az Élővízcsatorna Társulat jegyzőkönyvei 1882—1896-ból olvashatók, megtaláljuk viszont 1887-ből a társulati létesítmények vízjogi igazolásait, amelyek iratanyaga értékes dokumentum az Élővízcsatornáról és műtárgyairól. 419