Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - IRODALOM - Schneider Miklós: A termelőszövetkezeti mozgalom kutatásának módszertani kérdései. Szerkesztette: Gyarmathy Zsigmond. Nyíregyháza, 1978. / 387–389. o.

A TERMELŐSZÖVETKEZETI MOZGALOM KUTATÁSÁNAK MÓDSZERTANI KÉRDÉSEI Szerkesztette: Gyarmathy Zsigmond. Nyíregyháza, Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár, 1978. 256 p. A megyei levéltárak kiadói tevékenységének szélesedése azt hozza magával, hogy egyre bővül a műfajok sora is, melyeket levéltárak művelnek. Ezt a jelenséget üdvözölnünk kell még akkor is, ha egyes vélemények szerint (legutóbb éppen Ember Győzőnek a Levéltári Közlemények hasábjain kifejtett nézetei is erről tanúskodnak), sokkal szűkebb műfaji körre kellene korlátozódnia a levéltárak kiadói tevékenységének, mint ahogy az a jelenlegi gyakorlatban tapasztalható. A Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár kiadványa azonban még a legszigorúbb mércével mérve is sajátosan levéltári műfajba tartozónak nevezhető, még akkor is, ha a kötet címe erre nem világosan utal és még akkor is, ha a kötetben közölt írások egyikemásika nem felel meg még a némileg félrevezető címnek sem. A cím egyébként sem szerencsés, mert felveti önkéntelenül az olvasóban a kérdést, hogy mi szükség van külön termelőszövetkezet-történeti módszertanra. A válasz azonban Orbán Sándornak a kötet élén található jó összefoglaló tanulmányából világosan kiolvasható. Hogy külön termelőszövetkezet-történeti módszertanról beszélhetünk általában az üzemtörténet kérdéscsoportján belül, azt alapvetően az a körülmény teszi indokolttá, hogy míg általában az ipari üzemek többnyire régi vállalatokból nőttek ki és fejlődtek szocialista gazdasági egységekké és ennek következtében fejlődésükben, a múltat, de még a jelent tekintve is sok az egyedi vonás, addig a termelőszövetkezetek úgyszólván minden előzmény nélkül, szinte egyidőben keletkeztek, mégpedig nem is helyi, belső kezdeményezésre, hanem párt- és állami szervek direktívái, országosan egységes útmutatásai alapján. A szabolcsi kötet azonban — címével ellentétben — alapjában véve mégsem a tsztörténet módszertani kérdéseivel foglalkozik általában (hiszen ezek lényegében meg kell, hogy egyezzenek a történetírás és ezen belül az üzemtörténet általános módszereivel), hanem a módszer egyetlen, mégpedig a legsajátosabban levéltári-levéltárosi vonatkozásával, a termelőszövetkezet-történet forrásainak, azok lelőhelyének és feldolgozási lehetőségeinek kérdéseivel. A források olyan jellegű elemzése és bemutatása, mint amilyet Gyarmathy Zsigmond kollégánk a kötetben végrehajt, nem új találmány, csupán egy jó módszer alkalmazása egy új tematikára. A Levéltári Közlemények 1939. évi kötetében Ila Bálintnak jelent meg közleménye Gömöri levéltárak címmel, melyben röviden ismertette mindazokat a levéltárakat, levéltárrészeket, másutt található fondokat, fondcsoportokat (igaz, nem ezen a néven, hiszen akkoriban ez a szakkifejezés még nem volt használatos a hazai szakirodalomban), melyekben a nevezett megyére vonatkozó levéltári forrásanyag található. Az ilyen jellegű tájékoztatás az, amelyet messzemenően levéltárosi feladatnak lehet tekinteni, ezért örvendetes, hogy a szabolcsi kötet ennek a. megvalósítására igyekszik 387