Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - FIGYELŐ - Komjáthy Miklós: Finnországban / 349–369. o.

Az ellenőrzés végeztével megtekintettük az iskolai tangazdaság üvegházait (viruló zöldpaprika-, uborka-ágyasaival, virágaival) istállóit (27 tehén, 5 ló). A tangazdaságnak 100 hektár termőföldje és 1000 hektár erdeje van. - A látogatás befejeztével az igazgatóság ebéden látott vendégül bennünket. Mikkeliből Helsinkibe visszatérve a Valtionarkisto magyar vonatkozású anyagáról igyekeztem magamnak képet alkotni. Mint a korábban előadottakból is kiderült, számottevőbb Hungarica csak az 1917 utáni minisztériumok, elsősorban a Külügy- és az Oktatási Minisztérium irataiban található. Ezek túlnyomó része is finn nyelvű. A magánlevéltárak szekciójában egyes hagyatékokban van mind tartalomra, mind mennyiségre jelentős magyar anyag. Ebből sikerült Emil N. Setalá professzor hagyatékának levelezését teljes egészében feltárnom. A professzor nemcsak magyar tudósokkal, de államférfiakkal és gazdasági szakemberekkel is váltott levelet. Ezekről jegyzéket készítettem, amelyet (13 lap) jelentésemhez csatoltam. Ugyancsak csatoltam Johannes Geselius Turku-i (Abo-i) evangélikus püspöknek 1683. augusztus 13-án papjaihoz intézett körlevelét, amelyben felhívja őket, imádkozzanak Magyarország felszabadulásáért a török megszállás alól. (A svéd nyelvű körlevelet R. Huvinen kisasszony találta az Ecclesiastica I. sorozatban s xerox-másolatát is ő volt szíves elkészíttetni.) Bár az idő túlságosan rövid volt ahhoz, hogy alaposabban megismerjem ezt a lélekszámra kicsi, de területre, a mi hazánkhoz képest, hatalmas országot, mégis igyekeztem szakmám szűk határain túl tekinteni. Legmaradandóbb benyomásom a finn nép tisztessége, megbízhatósága, lelkiismeretessége volt. Ezt nemcsak ottani kollégáim magatartása, sohasem terhes, szüntelen figyelmessége, a mód, ahogyan a legkisebb dolgokban is megtartották ígéretüket, — mondatja velem, hanem mindaz, amit jártomban-keltemben, úton-útfélen tapasztaltam. Kiérkezésemkor már hosszabb ideje sztrájkoltak a szállodai s — a fővárost kivéve — az éttermi alkalmazottak. Ennek azonban alig lehetett nyomát látni. A Mikkeli-i, szép, modern szállodában, ahol csaknem három napot töltöttem, éppen úgy, mint a Porvookörnyéki, tóparti kastélyszálló éttermében, ahol egy kirándulásunk során látott vendégül T. Barlundné asszonnyal R. Pesonenné asszony, a tulajdonos és családtagjai zökkenésmentesen szolgáltak ki bennünket. (Legyen szabad ennek kapcsán megemlítenem hogy alig volt nap, hogy ebédre, rendszerint a Café Hausenben (R. Huvinen), vagy vacsorára ne hívott volna meg finn kollégáim valamelyike. így voltam hivatalos P. Rastas levéltáros asszony, Y. Kihlberg főlevéltáros, Veikko Litzen levéltári tanácsos és R. Viikki tartományi levéltári igazgató otthonába. Az első este A. Salmela levéltári tanácsos hívott meg, R. Pesonenné asszony társaságában, egy spanyol vendéglőbe.) Utolsó munkanapomon, április 29-én délben T. J. Paloposki professzor, állami levéltárnok ebéd-vendége voltam a finn kereskedők klubjának előkelő éttermében. Rajtam kívül még V. Litzen levéltári tanácsos és felesége, valamint Barlundné asszony levéltári asszisztens vett részt az ebéden. Paloposki professzor a magyar zászlóval díszített asztalnál közvetlen hangon felköszöntött. amelyre hasonló módon, hálám hangsúlyozásával, válaszoltam. Autóval rendelkező kollégák (Kihlberg, Pesonenné, Rastas mérnök) ismé368