Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - FIGYELŐ - Komjáthy Miklós: Finnországban / 349–369. o.

igazgatói és a Valtionarkisto osztályvezetői az időszerű levéltári problémák megbeszélése végett. Az igazgatási osztály ügyel fel a magánlevéltárakra is. Magánlevéltárak a különböző politikai és gazdasági szervezetek, elsősorban a politikai pártok, gyárak, bankok, bányák, üzemek irattárai, valamint magánszemélyek irathagyatéka. Finnország hét pártja mindegyikének van levéltára. Legjelentősebb a Szociáldemokrata Párté, amelynek anyaggyűjtése a finn munkásmozgalmon kívül kiterjed a nemzetközi munkásmozgalomra, mégpedig annak nemcsak írásos dokumentumaira, hanem sajtóanyagára is. A pártlevéltárak az iratokat, levéltárba jutásuktól számított húsz esztendeig, nem kötelesek a kutatás rendelkezésére bocsátani. A magánlevéltárakban, így elsőrendűen a pártok levéltáraiban őrzött iratanyag nagy forrásértékére tekintettel az 1974. évi XII. t.c. lehetővé tette, hogy azok, ha a Valtionarkisto véleményezi, jelentős (költségvetésük 80%-áig terjedő) pénzügyi segítséget kapjanak. A segítségadás egyszersmind az állami felügyelet kiterjesztését is jelenti a támogatott levéltárakra. Eddig hat levéltár részesül állami segélyben. Ilyenek, néhány pártlevéltár mellett, a Finn és a Svéd Irodalomtörténeti Társaság levéltára. (A finn társaság neve: Suomalaisen Kirjallisuuden Seura.) Ezekről még alább szólok. A finn gazdasági levéltárak legtöbbje mintaszerűen szervezett intézmény. Munkájuk szakszerűségét, sajátos módon, egy egyesület biztosítja. (Színvonalas időszaki kiadványuk is van, a Lükearkisto.) Csaknem 100 üzem és jóval több, mint száz magánszemély (köztük állami levéltári alkalmazott és üzemi irodai tisztviselő) tagja van az Üzemi Levéltárak Egyesületének. Ehhez hasonló egyesülettel csak Dániában találkozunk. Feladata szakmai tanácsokkal segíteni az üzemi levéltárakat és tudatosítani a levéltárak jelentőségét az üzemi munkában. Újabban szó van Központi Gazdasági Levéltár felállításáról is. Foto-, Fonó-, Filmarchivum megszervezéséről is tárgyalnak. Alakult is egy társaság, amely kezébe próbálta venni a hang- és filmlevéltár ügyét. Előbb azonban ezt állami feladattá kell tenni. Az iratselejtezésekre nagy gonddal ügyel fel a Valtionarkisto, amely ebben a kérdésben az állam legfőbb hatósága. Folyamatosan készít általános selejtezési utasításokat. (Az egyes igazgatási szervek is adnak ki ilyeneket a maguk, belső használatára.) Selejtezni csak az Állami Levéltár előzetes jóváhagyásával lehet. A selejtezés problémáit egy 1947ben alakult bizottság rendszeresen megtárgyalja. Ennek az állam levéltárnoka az elnöke, tagjai a Valtionarkisto osztályvezetői és magasrangú állami hivatalnokok. Néha szakértőként bevonnak a bizottságba egyetemi tanárokat, gazdasági és technikai szakembereket is. A magasabb és helyi igazgatási szervek iratanyagának levéltárba kerülését az ide vonatkozó előírások és a rendszeres és gondos ellenőrzés megnyugtató módon biztosítják. A szabály az, hogy tíz év múltán be lehet adni az iratanyagot a levéltárba, ül. ennek beadását a levéltárak megkívánhatják. A legfőbb állami szervek iratait 25, a helyiekét 40 év múltán mindenképpen be kell a levéltárakba szállítani. Egészen kivételes esetekben a levéltárbakerülés határideje 50 esztendő. Rövid, finnországi tanulmányutam során arra már nem volt időm, hogy alaposan megismerkedjem a finn irattári rendszerrel. A finn kollégák azonban hangsúlyozták, 362