Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - FIGYELŐ - Komjáthy Miklós: Finnországban / 349–369. o.

országnak 1809-ben az orosz cári birodalomhoz csatolása volt. Röviddel az uralomváltozás után, 1812-beh a svéd partokhoz közel eső Turku-ból Helsinkibe helyezték az ország fővárosát. A béke értelmében Svédország 1810-1812-ben nagy mennyiségű államigazgatási iratot, számadáskönyveket, bírósági jegyzőkönyveket adott át az autonóm orosz nagyhercegséggé vált Finnországnak. Az iratanyagot a senatus (a nagyhercegség kormánya) irattárában, az aktuális ügyintézés irataihoz csatolva, helyezték el. A svéd uralom alatt kialakult gyakorlatot követték ezzel. Finnországnak ui. nem voltak (történelmi) levéltárai. Az iratokat decentralizáltan őrizték az egyes hatóságok irattáraiban. A XIX. század közepén kibontakozó finn nacionalizmus, amely a nemzet múltjának feltárásából is erőt kívánt meríteni, párosulva azzal, hogy az iratoknak egyre nagyobb része vesztette el, évek múltával, aktualitását, megérlelte a központi, tudományos célokat is szolgáló levéltár felállításának szükségét. Első lépésként a Helsinki-i egyetem egy történész-magántanára, bizonyos rendezési munkálatokkal, hozzáférhetővé tette a kutatás számára a senatusi levéltár iratanyagának egy részét (1859), amelyet azóta rendszeresen értékesítettek munkájukban a finn történészek. A Finn Országos (Állami) Levéltárat (Valtionarkisto-t, Riksarkivet-et), az Archívum Finnlandiae Publicum-ot (Archives Nationales de Finlande) 1869-ben szervezték meg. A Valtionarkisto lényegében a császári senatus hatósági, Ül. a Svédország által átadott régi iratok levéltárának (irattárának) örökébe lépett. A kormányzat különböző ágazatai iratainak rendszeres levéltárba vitele 1880-ban indult meg. Finnország önállóvá válása után (1917) a Valtionarkisto-ba került az egyes minisztériumoknak az ügyintézésben már nemigen használt iratanyaga. A minisztériumi iratok kutatásához még ma is kell az illető minisztérium engedélye. (A külügyminisztériumnak kulcsa is van a levéltárban őrzött anyagához.) A Valtionarkisto 1890-ben költözött mai, már levéltárnak épült otthonába, amely a város szívében Helsinki, sőt talán Európa egyik legszebb tere, a Senatus-tér s a tenger fölé magasodó, hófehér evangélikus dóm közelében van. A múlt századi épületet 1928ban, 1956-ban, majd 1972-ben újabb szárnyakkal toldották meg. Többek között, két emeletnyi mélységben, gránitsziklák alatt 21 raktárhelyiséget képeztek ki. Az állványok a legújabb szárnyban már elektromos erővel mozgathatók. E megoldással csaknem kétszer annyi anyagot tudnak tárolni, mint különben. Ugyancsak itt, a sziklák alatt kapott helyet a levéltár állandó kiállítási terme is. Az új épületrészben új kutató terem is épült, előtte egy nagyobb helyiséggel, ahol a katalógusok találhatók s a tájékoztató szolgálat E szárny emeletén ízléses, kifogástalan tisztaságú (ezt ugyan, Finnországról szólva, hangsúlyozni tautológia), önkiszolgáló étterem van a levéltár alkalmazottai és kutatói szolgálatára (Hausenről, a finn Paulerről, Café Hausen-nek hívják.) A toldalékszárnyban kapott helyet a modern film- és restauráló csoport. Ugyanitt kis gépelő szoba áll a kutatók rendelkezésére. A filmről kutatók számára pedig filmleolvasó szobák, modern apparátusokkal. A helyiségek természetes és mesterséges megvilágítása kitűnő. Az új épületrészek raktáraiban és a dolgozószobákban (minden levéltárosnak külön szobája van) a levegőt kondicionálják. Tűzbiztonsági berendezései tökéletesek. Már egészen kis cigarettafüstöt s a hőmérséklet 60 C fok fölé emelkedését is önműködően jelzik. Amit fentebb a Café Hausen tisztaságáról mondtam, azt csak superlativusokban 360