Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Tóth Róbert: Adalékok a régi Országos Levéltár történetéhez / 319–336. o.

b) nem volna-e minden esetre kívánatosabb, e levéltár iratait abban őrizni, vagy pedig a szolgálatra nézve nem lenne-e üdvösebb a Szerbvajdaság s a temesi bánságra, és a horvát s tót országra vonatkozó, valamint azon iratokat, melyek a pénzügyi hatóságok teendőit ujabb elrendezésök szerint illetik elválasztani, és az illető helytartótanácsi osztályok, és pénzügyi hatóságoknak általadni? c) nem lenne-e alkalmasabb a fennállott magyar ministerium, s igy a legfelsőbb magyar középponti kormány iratait Bécsbe küldeni, és ott azokat egyik vagy másik ministeriumban őrizni ? d) nem volna-e továbbá alkalmas, a helytartótanácsi levéltárt, a mostani épségben megtartani, vagy kimustrálása után, az országos levéltárral, vagy az egyiket, vagy másikat, vagy pedig mind a kettőt, a pénzügyi igazgatóságnál létező királyi kamarai levéltárral egyesítve, egy középponti és közönséges levéltárba összeolvasztani; — végre e) nem felelne-e meg valamely rendszabás, mely a magyar, minden esetre befejezetnek tekintendő levéltárt, egy hasonló középponti bécsi intézettel, p.o. császári királyi titkos, vagy más levéltárral illő érintkezésbe hozná, és ha lehetséges, legalább virtuális egyesítésnek utat nyitna? E bizottmányhoz 1853-dik évi Augustus 1-én 13,700. szám alatt én is rendeltettem, mely alkalommal a fentebbi levéltárak kimustrálását, ugy az országos levéltárnak más levéltárral való vegyítését, vagy talán Bécs városába történendő felküldését minden erélylyel gátolni, és annak épentartását eszközölni igyekeztem, mit a bizottmányi tárgyalások felől vezetett jegyzőkönyv elegendően tanúsít. Az előbeniekből tehát világosan kitetszik, hogy az országos levéltár iratai — kivévén némi előiratokat, melyek a volt budai helytartótanács rendelései következtében, hivatalos tárgyalások végett, az eddig divatozott szokás szerint, általam közöltettek, és maga idején megint visszakerülni fognak — azon idő alatt, mely közben a volt rendszer igazgatósága alatt létezett, semmi csonkulást nem szenvedett, és hogy minden mutatkozó vészt, tehetségem szerint, elhárítani iparkodtam. És ezek azok, melyekről kötelességemnél fogva Nagyméltóságodnak jelentést tenni szerencsém van. Az előhozottakból kitetszik, hogy részemről hivatalos kötelességemet utasitásom szerint, hosszas 57. évi szolgálati időm

67 alatt hiven, szorgalmasan, és minden pontossággal teljesítettem, és e részben hivatkozom hivatalos eljárási jegyzőkönyvemre, és ő fensége országunk Nádora több rendű magas megelégedésére, melyek tanusitják, hogy ő főherczegsége bizodalmát és hajlandóságát megnyerni szerencsés valék. Ezelőtt az ország levéltárnoknak - mint azt feljebb említeni szerencsém vala — kötelességében csak a levéltár igazgatás állott, és azonban, hosszú szolgálati időm alatt, teendőimnek nem csak a hivatalos órákat szántam, hanem a reám bizott rendkivüli munkára, minden szabad időmet, sőt az éjjeli órákat is reá szenteltem, mi által megakadályoztattam, hogy más szabad utakon, közelgő öreg koromra, és családom javára valamit szerezhessek. Hivatalos foglalatosságaim teljesítése reám nézve annál nyomasztóbb volt, mivel sok évi szolgálati időm

68 alatt, köteleztettem dolgaimon felül, még a többi, egyébként 329