Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Tóth Róbert: Adalékok a régi Országos Levéltár történetéhez / 319–336. o.

újra tanácskozás alá vették, és a kivánatok sorában 26-dik pont alatt, ugy a következő 1751-diki országgyűlésen ugyan azon szám alatti pontban, ismét különösen szorgalmazták. Ezen többszöri sürgetés következtében végre gróf Batthyány Lajos

18 1751-ben ország Nádorrá történt megválasztása után, e hivatal elvállalása alkalmával az akkor uralkodó Császárné Maria Thereziához

19 1753-dik évi December 10-én intézett felírása által, e levéltár felállítására engedelmet kért, melyet meg is nyert, s annak első alapját a pozsonyi országházban vetette meg, abban oklevelészi, kiváltságos, és más az országot általában érdeklő köz iratokat melyek az egymást rendbe követő ország Nádorai által téritvény mellett az ország rendéitől eddig őrizet alá venni, és a Nagyméltóságú helytartó tanács épületében őrizni szoktak, helyeztetett el. Ez országos levéltárnak az ország diszére és javára történendő gyarapításai előmozdítani akarván, ismét ő felségénél az iránt esedezett, hogy az ezen levéltárba tartozó iratok, a királyi kamarákból, és az erdélyi nagy-fejedelemségből, oda tétessenek le, de az arra adott királyi parancs, mely által illy iratok kikeresése és átadása, a királyi kamaránál elrendeltetett, ama kamara ellenvéleménye miatt, soha sem hajtatott végre. — 1755dik évben, az emiitett Nádor, az országos törvényhatóságok, káptalanok, és azon magánosokhoz, kiknek elődei nevezetesebb közhivatalokat viseltek az országban, megkereső leveleket intézett aziránt: hogy az ország levéltárába tartozó iratokat, saját levéltáraikban kikeresnék, és azokat neki átküldenék; — nem is volt ezen felhívás sikertelen, mert néhány káptalan, és több magános az ország levéltár részére küldött be illy okmányokat. Felállitatván illy módon boldog emlékezetű Gróf Batthyány Lajos

20 kiváltképeni gondoskodása által az ország levéltára, a karok és rendek ezen régi országos kívánat telyesitését, nem csak jóvá hagyták, hanem az 1765-dik évi országgyűlésén ő felségének e levéltár történt felállítása s gyarapítását, ugy az ott alkalmazott egyének miképeni ellátását, és más hasznos teendőket tárgyazó, mind a két tábla által megállapított kívánat és törvény javaslatot felterjesztettek, mely ő felségének kegyes helybenhagyását 1765-dik évi Február 17-én meg is nyerte, de mivel a magyar királyi udvari kanczellaria ezen törvényczikk concertatiója alkalmával, ez iránt némi észrevételeket tett, miket a karok és rendek elfogadni nem akartak, ezen törvényczikket, ugyan azon évi Martius 14-én tartott 88-ki ülésben a törvények sorából inkább kihagyandónak vélték, mint sem javaslataiktól elálltak volna, e hiány pótolását a jövendőre bízván. A karok és rendek az országos levéltárt illető kivánatukban, és a kegyes királyi válasz által megerősített törvényczikkben, a levéltár feletti őrködést, és az ott alkalmazott fő- és al-levéltárnok, ugy a többi abban alkalmazandó egyének kinevezését, és az azokróli gondoskodást, az ország Nádorra, és annak nem létében, az Országbíróra bízták. — Eleinte a levéltár őrizete, többnyire a helytartótanácsi tanácsosok egyikére bízatott, kiknek fizetésükhöz, mérsékelt évpénz adatott; de ezek czímjökkel, és évpénzükkel megelégedvén, hivatalos foglalatosságaik miatt, a levéltárt alig ismerték, és annak szaporításáról nem igen gondoskodtak, minthogy benne nem dolgoztak, magoknál csak a kulcsokat őrizvén, míg végre elődöm Rudnyák András,

21 ki e mellet más hivatalt nem viselt, neveztetett ki rendszerinti levél tárnokká, minél fogva reá, és a mellette alkalmazott többi egyénekre, a levéltár, és az ott előforduló teendők, bízattak. 322