Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Vadász Géza: Fejér megye törvényszékének iratai, 1790–1848: IV–A–33 34,80 fm / 293–300. o.

róluk a járásbeli tiszteknek számot adtak, a kiszabaduló rabokat pedig szolgálatba, munkába állították. Ezek az elöljárók azonban sok esetben nem iparkodtak a rabokra ragadt „balvélekedést" eltörölni, aminek az lett a következménye, hogy a közösség gyakran nem vette vissza kebelébe a büntetést kiálló embert, munkával nem foglalkoztatta. Ily módon maga a közösség volt az oka annak, hogy az ilyen személyek a dologtalanság és kétségbeejtő szükség miatt elvadultak a helységtől, pusztától; zsivány okká, útonállókká, rablókká lettek. A tiszti jelentéseket a törvényszék rendelete szerint annak első napján, mindenek előtt kellett felvenni. Ezekből merítette ugyanis a tiszti ügy viselői hivatal a törvényszékre való előkészületeit. Ha pedig - mint ez gyakran megtörtént — ezek a jelentések a törvényszék végső napjaira maradtak, a bennük foglalt tárgyak nagy részét a következő ülésre halasztották. A büntető törvénykezés során keletkező iratok történeti forrásértéke a következő. Bár az akták többsége lopásokkal, csavargással, szökésekkel és gyújtogatással foglalkozik, a különféle ügyek kapcsán sok olyan melléklet keletkezett, amelynek gazdaságtörténeti jelentősége van. Hyen például az 1793-as rendtartás, amely a sárkeresztúri földesurak egymás közti megegyezése folytán jött létre az összes extravillana appertinentiák (külső-telektartozandóságok) hasznonvételének módjáról. Rendelkeztek az eltartandó 6000 juh arányos felosztásáról a 10 compossessor között. (F. 10. No. 27/1793.) Ide tartoznak a móringlevelek, testamentum-levelek, böcsük, valamint a végrehajtások (executio) során keletkezett ingó- és ingatlan javak összeírásai és a kótyavety ékről (árverések) készült kimutatások. Ezek az inventariumok sokat mondanak a néprajzos kutatók számára is, de vallanak az egyes társadalmi rétegek vagyoni helyzetéről a hazátlan zsellérektől a középbirtokos nemességig. Az egyik 1847-es vagyonösszeírásból és akótyavetyéről készült kimutatásból például arról értesülünk, hogy a szóban forgó hazátlan zsellérnek összesen 5 Ft értékű vagyona volt. Ezek a dokumentumok úgy kerültek a fond iratanyagába, hogy a rabtartást a kiszabaduló rabokkal térítették meg, és a kerülők fogó-bérét is az elítélt javaiból fizették meg az ítélet hozatala után. Ennek a jobbágyparasztságot sújtó, zselléresedést elősegítő eljárásmódnak az aktái és azok nagy száma a folyamat méreteiről tájékoztatta a kutatót. Az iratokból elénk rajzolódik a lovas- és gyalogkerülők szervezete. A gyalogkerülők a megye mezei biztosának kormánya alatt voltak, aki jelentéseiben kitér azok feladataira: a tolvajokat átadták az illetékes uradalomnak vagy a vármegyének; hivatalosan foglalatoskodtak az executiókon (végrehajtásban, az ingóságok — hatósági döntés alapján történő — lefoglalásában) és az utak, hidak csinál tatásán. A lovaskerülők pedig kikézbesítették a hivatalos leveleket; a tolvajokat, szökevényeket, csavargókat és gyanúsakat bekísérték a vármegyére. A rablajstromokat és a rabok által megtérítendő rabtartások jegyzékét a várkapitány állította össze. A gazdaságtörténeti szempontból jelentős iratok közé tartoznak azok, amelyek részletes adatokat tartalmaznak a fehérvári uzsorás polgárok tevékenységéről (14. köt. 456. szám, 1847.); ilyen az 1846/47. katonai évre szóló táci adókivetési lajstrom, amely felsorolja minden egyes gazda neve mellett annak javait, mint adóalapot; uradalmi szőlő297