Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Soós László: A Nemzeti Munkavédelmi Szervezet létrehozása és tevékenységének első évei, 1921–1926 / 277–291. o.

Budapest székesfővárosi autóbusz vállalat alkalmazottainak sztrájkja. A sztrájk 1923. év április 12-én az esti órákban tört ki. Az autóbusz vállalat vezetősége eleinte a csökkentett forgalomnak saját embereivel való fenntartását kísérelte meg, mely napi 10-12 órán át tartó szolgálat, a személyzetet annyira kifárasztotta, hogy tovább dolgozni nem bírván, igy aztán, fenti napon az autó vezetésben jártas n.m.v. tagok munkábaszólitását a belügyminiszter elrendelte. 1923. április hó 13-án, 14-én és 15-én munkavédőink két autóbuszt vezettek. 1923. év április 16-án a soffőrök beszüntették sztrájkjukat, jelentkeztek munkára. Az üzem igazgatóságának kijelentése szerint a sztrájkoló munkásoknak munkakészsége csupán csak a munkavédők kifogástalan működésének tudható be. A n.m.v. tagok 1923. év április hó 16-án reggel leszereltek. Vasmegyei Elektromos Müvek R.T. alkalmazottainak sztrájkja Szombathelyen. Ennek az üzemnek a munkásai béremelés iránti mozgalomból kifolyólag 1923. április hó 11-én reggel 8 órakor beszüntették a munkát, mire munkábaszólitás esetére, fenti közüzemhez beosztott 5 n.m.v. tag munkábaszólitását a hivatal, a hatóságokkal egyetértésben, elrendelte. Munkavédőink valamennyien szakképzett emberek voltak, akik a sztrájk kitörése után két órával munkájukat felvették. Az állandó munkások közül egy sem maradt meg a helyén, igy tagjaink teljesen önállóan tartották fenn az üzemet. Rendes időben az üzem 1300 lóerőt termelt, a munkavédőink a munkábaszólitás alatt szintén napi 1300 lóerőt termeltek, az üzemben tehát semmiféle fennakadás, a termelésben pedig hiány nem állott be. A sztrájk 22 munkaórán át, 1923. április hó 12-én 6 óráig tartott, melynek leteltével a sztrájkoló munkások ismét felvették a munkát, mire munkavédőink leszereltek. Vasutassztrájk A magyar nemzeti munkavédelmet a legnehezebb feladat elé állította gazdasági életünk ütőerének, a vasútnak megbénítása. 1923. év július hó utolsó napjaiban a nemzeti munkavédelem arról értesült, hogy a vasutasok abban az esetben, ha illetményük az általuk felállított követelések szerint augusztus hó 2-áig nem nyer rendezést, úgy valamennyien kimondják a sztrájkot. Miután ez a hír mind komolyabb alakot kezdett ölteni, a n.m.v. szervezet a szükséges előkészületeket megtette, hogy egy esetleges vasúti sztrájk alkalmával meglepetések ne érhessék. Miután a sztrájk kitörése, a vasutasok magatartása után megítélve már biztos volt, a belügyminiszter ur intézkedésére az intézmény riadóját vagyis munkábaszólitását 1923. év augusztus hó 2-án 15 óra 15 perckor elrendelte. A MÁV és a D.S.A. vasúttársaságok személyzetéből a mozdonyvezetők és fűtők mondták ki a sztrájkot. A vonatkísérő és állomásszemélyzet tétovázó magatartást tanúsított, nem csatlakozott mindenütt, igy Győrött és Szegeden a sztrájkólókhoz, hanem 285