Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Soós László: A Nemzeti Munkavédelmi Szervezet létrehozása és tevékenységének első évei, 1921–1926 / 277–291. o.

A tagokat feladatuk szerint két csoportba sorolták. Az elsőbe, az ún. üzemcsoportba kerültek a szakképesítéssel rendelkező emberek, akik az üzemben előforduló szakmunkához szükséges elméleti és gyakorlati általános ismereteken kívül az esetleges kisebb géphibák kijavításához is értettek. Ide sorolták még azokat a jelentkezőket is, akik a szakemberek melletti segédmunkák elvégzésére vállalkoztak. A másodikba, az ún. üzembiztosító csoportba azok kerültek, akik a közbiztonsági szervek helyett az üzemek védelmét voltak hivatottak ellátni. Működésük ideje alatt hatósági közegként jártak el. A munkavédelmi intézmény tagjai munkába állítás esetén az üzem terhére olyan díjszabásban részesültek, mint az a munkás, akit helyettesítettek. A szervezet tagjainak munkába szólítását általában a belügyminiszter rendelte el. Sürgős esetekben a kirendeltség vezetője az illetékes hatósággal egyetértésben közvetlenül is intézkedhetett. Ilyen esetekben a belügyminisztériumot táviratilag értesíteni kellett. A kirendeltségek vezetői munkabeszüntetések, valamint egyéb bérmozgalmak esetén a munkaadók és munkások között az ellentétek elsimítása érdekében közvetítő szerepet is vállalhattak. A tagok munkába szólítása írásbeli felhívás útján történt. Az előre kijelölt gyülekezési helyeken kapták meg a feladatokat. Az intézménynek kezdetben állami alkalmazottak nem lehettek tagjai. Fegyverhasználati jog biztosítása a Nemzeti Munkavédelmi Szervezet üzembiztosító tagjai részére Az 1922. szept. 20-án megjelent (132/res. 1922) belügyminiszteri körrendelet

5 tovább növelte a nemzeti munkavédelmi intézmény hatáskörét. Az alapító rendelet szerint a szervezet munkavégző tevékenysége mellett csak igen kis mértékben végzett üzembiztosító, tehát karhatalmi tevékenységet. Ebben a rendeletben a nemzeti munkavédelmi szervezet üzembiztosító csoportjának tagjai megkapták azt a fegyverhasználati jogot, amely az államrendőrség tagjait megillette. A fegyverhasználat engedélyezése csak bizalmas rendelettel történt. Hivatalosan nem lehetett kihirdetni, hogy rendőri funkciókat más is gyakorolhat, mint aki beletartozik abba a létszámba, amelyet az 1922. VII. t.c. értelmében a szövetséges hatalmak ellenőri bizottsága engedélyezett. Ezért az a furcsa helyzet állt elő, hogy az üzembiztosító csoport tagjai úgy kapták meg a fegyverhasználati engedélyt, hogy nem tartoztak a rendőrség kötelékébe. Esetleges fegyverhasználat esetén azonban a rendőrség a bíróság előtti tárgyaláson saját soraiba tartozónak ismerte el a vádlottat. így őt a jogtalan fegyverhasználat vádja alól felmenthették. Ezzel a körrendelettel a nemzeti munkavédelmi intézmény olyan titkos fegyveres testületté alakult át, amely szükség esetén karhatalomként járhatott el a sztrájkoló munkások ellen. 280