Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Soós László: A Nemzeti Munkavédelmi Szervezet létrehozása és tevékenységének első évei, 1921–1926 / 277–291. o.

A rendelettel egyidőben megjelent a bizottság által készített végrehajtási utasítás is (111.111/1921. B.M. sz. körrendelet), amely a nemzeti munkavédelem intézményének szervezéséről intézkedett.

2 A körrendelet utasítása szerint a nemzeti munkavédelem intézménye a belügyminiszter felügyelete alá tartozik. A szervezet működése területileg négy részre tagolódott, (Lásd: 1. sz. táblázat)

3 1. Budapest és közvetlen környékének munkavédelme. 2. Az egyes törvényhatóságok munkavédelme. 3. A közérdekű közlekedési üzemek munkavédelme. 4. A szénbányák munkavédelme. A Budapest és közvetlen környékére terjedő hatáskörrel a Budapesti Központi Nemzeti Munkavédelmi Hivatal létesült. (Budapesten tíz, Újpesten, Kispesten és Erzsébetfalván egy-egy, összesen tizenhárom hivatal tartozott hozzá.) Mindenkori vezetője egyúttal a nemzeti munkavédelem felügyelőjének feladatát is ellátta. Ebben a minőségében valamennyi nemzeti munkavédelmi hivatal és kirendeltség személyzetének felügyeletéről és egyöntetű működésük biztosításáról is gondoskodott. A vármegyei és városi törvényhatóságok székhelyén, az illető törvényhatóság területére kiterjedő hatáskörrel Vármegyei Törvényhatósági Nemzeti Munkavédelmi Hivatalok, illetve Városi Törvényhatósági Nemzeti Munkavédelmi Hivatalok létesültek, amelyek a fontosabb bánya- és ipartelepeken külön kirendeltségeket állítottak fel. A nemzeti munkavédelmi hivatalok a főispánokkal és a rendőrséggel tartottak fenn szoros kapcsolatot a hatékony együttműködés érdekében. A Magyar Királyi Országos Szénelosztási Kormánybiztos hatásköre alá tartozó nagyobb szénbányákban kirendeltségek létesültek, amelyek végső soron szintén a belügyminiszter legfőbb felügyeleti hatásköre alá tartoztak, aki ezekben az ügyekben a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértésben járt el. Az intézmény tisztviselői karát, amely a hivatal vezetőjéből, helyettes vezetőjéből és a beosztott előadókból állt, a belügyminiszter nevezte ki. A hivatal vezetői csak az altiszteket vehették fel munkára, a segéd- és kezelői személyzetkinevezése szintén belügyminisztériumi hatáskörbe tartozott. A hivatalok tisztviselői karát, segéd- és kezelő személyzetének, valamint az altiszteknek az állományát összesen 310 főre tervezték.

4 Ezek állandó alkalmazottak voltak, akik az állami alkalmazottakhoz hasonló fizetésben részesültek. Rajtuk kívül voltak a „tagok", akik a munkába szólítás esetén a tényleges munkát elvégezték. A nemzeti munkavédelem tagjait az önkéntes jelentkezők közül választották ki. A szervezet „rendes" tagja lehetett az a magyar állampolgár, nemre való tekintet nélkül, aki a 18-ik életévét betöltötte. Az un. rendkívüli tagok közé azok a jelentkezők kerülhettek, akik a 18-ik életévüket még nem töltötték be. Ezeket csak könnyebb mun kára lehetett beosztani. A „rendes" tagoknak esküt kellett tenni arra, hogy a szervezet által leájuk kirótt munkát minden körülmények között elvégzik. Külön-külön tartották nyilván azokat, akik az egész ország, illetve a törvényhatóság vagy csak az illető város területén vállaltak szükség esetén szolgálatot. 278