Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Farkas Gábor: A székesfehérvári Munkás- és Katonatanács által kiküldött Hatos Direktórium megalakulása és működése / 25–33. o.

Farkas Gábor A SZÉKESFEHÉRVÁRI MUNKÁS- ÉS KATONATANÁCS ÁLTAL KIKÜLDÖTT HATOS DIREKTÓRIUM MEGALAKULÁSA ÉS MŰKÖDÉSE A székesfehérvári Munkás- és Katonatanács 1919. február 5-én átvette a hatalmat Székesfehérvár városban és Fejér megyében. Ezen a napon a polgári érdekeket képviselő kormánybiztos helyét egy szervezett munkásokból álló bizottság foglalta el. A kormánybiztosok kinevezésére országszerte a háború után létrejött új helyzet következtében került sor. Feladatuk a polgári demokratikus rendszer továbbfejlesztése és a forradalom vívmányainak a védelme volt. Fejér megyébe a minisztertanács november 13-i ülésén akart főispán-kormánybiztost kijelölni. Batthyány Tivadar belügyminiszter erre a tisztségre a vármegye eddigi főispánját, gróf Károlyi Józsefet ajánlotta. Kinevezésére azért nem került sor, mert azt testvére, Károlyi Mihály miniszterelnök megakadályozta. Károlyi Mihály szerint testvéröccse erre a posztra azért nem alkalmas, mert a novemberi forradalom során szembekerült a néptömegekkel és nézeteiben a konzervatív elemek döntő szerepet játszanak.

1 A Fejér megyei és székesfehérvári kormánybiztosi tisztséget Kövess Emil, a székesfehérvári államügyészség vezetője kapta meg.

2 Kövess 1917-ben került Székesfehérvárra,

3 de a közéletben ezalatt nem tűnt fel. Azt tartották róla, hogy a politikától távol állott, ugyanakkor kiváló szociális érzéke volt. Az állami összeomlás és az új vármegye kialakításának hónapjaiban azonban ezek az érdemek kevéssé bizonyultak hatékonynak. Különösen a pártpolitikától való tartózkodása hozott számára elszigetelődést. Nem értette meg a szemben álló politikai erők küzdelmét, abban a viszályt, a társadalmi harmónia hiányát érezte meg. Igazi polgári politikusnak bizonyult, amikor a proletariátus törekvései mellett kellett volna kiállnia. Amikor pedig kenyértörésre került sor a forradalom és az ellenforradalom helyi erői között, akkor a főispán-kormánybiztos félreérthetetlenül az utóbbiak mellé állott. 1918 december elejétől Fejér megyében is megélénkültek a jobboldali csoportok. Ezek kézzelfoghatóan forradalomellenes tevékenységet fejtettek ki, és objektíve az ellenforradalom felé terelték az eseményeket. A munkások azonban nem kívánták a politikai jobboldalnak odadobni a forradalom eredményeit, így támadásaik, — mint a burzsoá társadalmi érdekek hivatalos képviselőjét — a főispán-kormánybiztost is elérték. Az 1919 januári küzdelmek már megmutatták, hogy Kövess Emil tevékenysége a kormány számára nem lehetett kielégítő. Kövess Emil nem tudott rendet teremteni a városi Nemzeti Tanácsban keletkezett viszályban, de a törvényhatósági adminisztráció sem állott feladata magaslatán. Több alkalommal tömegtüntetést szerveztek ellene a 25