Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - T. Mérey Klára: Az ipar története a kapitalizmus idején egy Duna menti kistájban (Paks–Mohács között) / 225–257. o.

iparban keresők összes számához viszonyítva). Tíz évvel később, 1930-ban ez az arány 7,3%-ra nőtt, de még mindig elenyészően csekély volt az országos átlaghoz viszonyítva. Magyarországon ti. 1930-ban az alkalmazottak (a munkásokon kívül a művezetőket, tisztviselőket is beleértve) 35%-a dolgozott ipari nagyvállalatban.

65 Az iparfejlődés útja a második világháború idején Az 1941-ben végrehajtott népszámlálás községek mélységig lenyúló részletes adatait tekintve területünkön ekkor feljegyzett 215 001 lakos közül 13 731 foglalkozott iparral és építőiparral, vagyis az ipari keresők száma az egész lakosságnak 6,3%-át alkotta. Az összes keresőkhöz viszonyítottan az ipari keresők aránya 13,3%.

66 Ez nemcsak számban, hanem a lakosság arányában is az ipar visszaesését mutatja. Ha azonban — a foglalkozási statisztikák külön számított, de a régi statisztikákban ide sorolt szolgáltatásban dolgozók zömét is figyelembe vesszük, akkor az arány módosul, (ezek száma 4200), mert — így az ipari keresők száma 17 931, s az arány 17,3%, ami már közel áll az 1930. évi eredményekhez. Történt-e az iparon belül átrétegződés? Számolhatunk-e a gyáripar előretörésével? Ha megvizsgáljuk a Duna két partján fekvő települések helyzetét, akkor azt látjuk,hogy míg a Duna bal partján az iparból élő népesség (keresők és eltartottak) száma 19 846, és aránya a népesség egészének 17,5%-a, a Duna jobb partján számuk 20 795, s arányuk 20,4%. Ez a terület tehát iparosodottabb volt a bal partnál. Az 1942. évi helyzetet egy ránk maradt statisztikai felmérés adatai rögzítették.

67 Előbbi módszerünket követve iparáganként tekintjük át az itt kialakult gyáriparnak fontosabb adatait. A vas- és fémgyártás iparágában mindössze egy gyárüzem dolgozott ekkor a Duna két partjának alsó szakaszán: Utry Pál fiainak sodronyárugyárában folyt a drót- és drótáruk előállítása. Ez az üzem ekkor már társas cég, amelyben hét szakmunkás és átlag évente húsz munkás (legnagyobb munkásszám 1942-ben 26 volt) állított elő 62 425 pengő értékű árut napi 8,5 munkaórában. A gyárban 34,8 lóerős teljesítő képességű villanymotor dolgozott. A gépiparban viszont a Duna jobb partján: Mohácson találunk gyárat: Zeitvogel Ferenc vasöntöde és gépgyárát, amely 1903 óta egyéni cégként dolgozott átlag 16 munkással, akik közül 12 volt a szakmunkás. Napi 8 órában 60 800 pengő termelési értéket állítottak elő 1942-ben. Ez a gyár is villanymotorokkal (összesen 31,5 lóerővel) dolgozott. A villanyenergiaipar 1942-ben már ezen a területen is kiépítette hálózatát. Villanyenergiatermelő-telep ugyan csak Dunapatajon volt kettő, az is magánkézben. Az egyik Berghold és Élő társas cégének, a másik a Magyar Általános Kőszénbánya Rt.-nek vállalata volt. Mindkettő egy-egy szakmunkással és egy-egy napszámossal dolgozott egész éven át, és 6430, ill. 9886 pengő termelési értéket állított elő. A terület nagyobb üzemei villanyenergiaátalakító telepek voltak, amelyek a távvezetéken át szállított villanyenergiát transzformálták és vezették az egyes üzemekbe, illetve háztartásokba. A legnagyobbak 239