Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - T. Mérey Klára: Az ipar története a kapitalizmus idején egy Duna menti kistájban (Paks–Mohács között) / 225–257. o.

magunknak. E jelentés szerint a vizsgált területnek mind a 21 településében volt ipari vállalkozó, mégpedig számuk 2021, s e vállalatokban alkalmazott segédek száma 1145, a tanoncoké 928. Különböző ipari vállalatokban dolgozott még 241 férfi, 102 nő és 3 gyermekmunkás. Az iparban foglalkoztatottak összes száma tehát 4439 volt. Nagy többségük az élelmiszeriparban dolgozott, (Lásd I. táblázat.) ahol 439 vállalkozó, összesen 254 segédet, 155 tanoncot és 64 munkást alkalmazott. E vállalatok legnagyobb része malom volt ezen a területen, a Duna lehetőségeit kihasználva gyakori volt az ún. hajómalom, de patakokon is álltak vízimalmok, összesen 252. De találunk szárazmalmot, olajmalmot, sőt szélmalmot is, 31 őrölte a gabonát, illetve sajtolta az olajos magvakat a Duna jobbpartján. Jelentős szerepe van az iparszerkezetben a ruházati iparnak. Itt elsősorban a munkás nélkül dolgozó „önálló vállalkozó", a kisműhely volt sok: szabók, cipészek, csizmadiák mellett szűcsöt, szűrszabót, kalapost stb. találunk a nagyobb településekben. Ebben az iparágban viszonylag nagy az utánpótlás, a tanoncok száma itt a legmagasabb. Annál kisebb ezeknek száma az egyébként népes fonó- és szövőiparban, ami arra mutat, hogy ennek az iparágnak jövője már nem nagy, illetve már a hajdan olyan sok és népes takácsműhelyek és kötélgyártók portája lassan elhalkul, a keresletet a vasúton, majd a Dunán érkező olcsó gyári portéka kezdi ezen a területen is kielégíteni. — A kovácsok, lakatosok falvakban levő műhelyei mellett a gépipar képviselője: az orgonaépítő és a gépész is megjelenik, de változatlanul szükség van a faipar kádáraira, ügyeskezű bognárjaira, az esztergályosokra, pintérekre, akik hordót, szekeret, fatányérokat, ivókészségeket és egyéb használati cikkeket faragnak a területen található sokfajta fából. — Az építőipar vállalkozóinak száma viszonylag alacsony, az alkalmazottak száma annál több: 242 kőműves és ácssegéd mellett 88 tanoncot és 26 munkást találunk. A terület kulturális igényére mutat a két nyomda, s a városiasodás jele a szolgáltató és a vendéglátóipar viszonylag magas létszáma. A 21 település közül a legtöbb vállalkozó Pakson, Mohácson és a megyeszékhely Szekszárdon volt, bár 100-on felül volt Tolnán, Bátaszéken és Dunaszekcsőn is az ipari vállalkozók száma. Az iparban foglalkoztatottak számát illetően ugyanezek a települések vezetnek, az első háromban 700 főnél többen voltak. Hasonlóképp jelentős a kereskedőréteg is. 28 féle kereskedésben összesen 435 vállalkozó, 139 segéd, 114 tanonc és 86 munkás dolgozott.

5 Ha a lakosság számához szeretnénk adatainkat viszonyítani, akkor nehezen alkothatunk képet magunknak. Az 1870. évi népszámlálás csupán a 2000-en felüli települések létszámát közölte. Eszerint e területen a 12 legnagyobb településben összesen 68 568 lakos élt ekkor.

6 A Soproni Kereskedelmi és Iparkamara jelentése szerint ugyanezekben a településekben 2269 önálló, 1564 segéd, továbbá 1549 munkás volt, részint ipari, részint kereskedelmi vállalatok alkalmazottja. Az előbbi adatot figyelembe véve az összes lakosságnak 3%-a volt önálló vállalkozó az 1870-es években, de az iparban és kereskedelemben dolgozók aránya közel 8% volt. Meg kell jegyeznünk, hogy a keresők számát viszonyítottuk az összes lakossághoz. 226