Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Sárközi Zoltán: Gazdasági szakemberek a polgári demokratikus forradalom oldalán / 21–23. o.

Sárközi Zoltán GAZDASÁGI SZAKEMBEREK A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM OLDALÁN Az „őszirózsás", polgári-demokratikus forradalom, és a Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója alkalmából érdemesnek látjuk közölni azt a beadványt, melyet a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara tisztviselői karának képviselői 1918. október 31-én a Nemzeti Tanácshoz intéztek. Közismert, hogy a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1850. évi alapítása óta a szabad vállalkozás elve alapján álló, liberális polgárság érdekvédelmi szerve volt. Egyesítette soraiban mind a nagykereskedőket és nagyiparosokat, mind pedig a kiskereskedőket és kisiparosokat. Alkalmazottai közt azonban a századforduló körül már demokrata polgárokkal, sőt baloldali szociáldemokratákkal is találkozunk. Legismertebbként Szabó Ervint említjük meg, aki 1900 és 1904 közt a kamara könyvtárában kezdte meg könyvtárosi-tudományos pályafutását. Ezek után természetesnek látszik, hogy az első világháborút követő forradalmi megmozdulásokban is ott találjuk a kamara alkalmazottait ! A beadvány híven tükrözi a kamara hivatali tevékenységét ellátó szakemberek elszánt akaratát a gazdasági élet folytonosságának és a közrend fenntartásának biztosítására. Ennek érdekében kérik a polgárőrség megszervezését, a háborús nélkülözésekben kimerült és éhező tömegek részére ingyenes népkonyhák felállítását, a termelő munka zökkenőmentes folytatása érdekében a tüzelő-, az élelmiszer-, és anyagellátást, valamint a Budapestre való bejárást szolgáló közlekedés fenntartását. Sajátos követelés volt a forradalom ,fllkoholmentességé"-nek biztosítása. Mint tudjuk, a szesztilalom, illetőleg az alkoholfogyasztás korlátozása később, a Magyarországi Tanácsköztársaság uralma idején kezdetiől fogva érvényben volt. A beadvány aláírói közül ezúttal személy szerint egyedül csak Krejcsi Rezső (1859— 1937) szerepével foglalkozunk. Szabó Ervin mellett ő volt a kamara másik, közismert baloldali szociáldemokrata publicistája, majd politikusa. Mint szakember jogot végzett és kamarai főtitkári minőségében gyakorlati közgazdasági kérdésekkel, tennivalókkal foglalkozott. Az „őszirózsás" forradalom győzelme után prágai követ lett. A Tanácsköztársaság uralmának korszakában Bécsben teljesített szolgálatot, majd a Forradalmi Múzeum egyik szervezője és vezetője. Az ellenforradalom hatalomra jutása után a Szovjetunióba emigrált. 21