Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Gál Judit: A sajtópolitika irányítása a Teleki-kormány idején, 1939–1941 / 181–199. o.

• lapokról, a külföldiek közül mind a Magyarországon terjesztett, mind az innen kitiltott vagy be sem engedett időszaki sajtótermékekről. A követségek sajtóelőadói igyekeztek magyar vonatkozású híranyagot, cikkeket, képanyagot elhelyezni állomáshelyük sajtójában. A külföldi hírügynökségek útján leadható anyagot a követségek az MTI-n keresztül kapták meg, „pirvát" jelzéssel. A propagandaanyag sokszor késve érkezett, közben aktualitását vesztette. Másrészt kevés ország nézte jó szemmel a magyar revíziós törekvéseket, a lapok a magyar cikkeket sokszor üres panaszkodásnak minősítették. Ritka volt az olyan lehetőség, mint a Nemzeti Kisebbség c. londoni folyóirat Rothermer közreműködésével megjelent különszáma Erdélyről, 1940 októberében. Rendszeres megjelenésük miatt fontosabbak voltak a Revíziós Liga és a magyar társaságok idegen nyelvű folyóiratai, külföldön kiadott vagy terjesztett lapjai. Ezek hatását is lerontotta azonban a kormány szűklátókörű sajtópolitikája. Csáky külügyminiszter nem volt hajlandó elfogadni a helyi viszonyokat jobban ismerő londoni magyar követ, Barcza György javaslatait a revíziós propaganda hangja megváltoztatásának szükségességéről.

25 Hatásosabb volt a gazdasági lapok, pl. az angol The Bank és The Statist 1939-es különszáma Magyarország gazdasági életének ismertetésével. Ezek cikkeit a magyar külügyminisztérium íratta a kereskedelmi kapcsolatok, az idegenforgalom növelése érdekében. A költségeket a kormány nagyrészt a magyar cégek hirdetési díjaiból fedezte. Sajátos volt a berlini magyar követség helyzete és propaganda szerepe. A magyar kormány a területi követelések megvalósítását csak Németország segítségével, jóváhagyásával tudta elérni. Ezért a revízió pillanatnyi mértékét, a propaganda erősségét nagyrészt a német állásfoglalások szabták meg. Németország maga is igényt tartott magyar területekre, a Romániával szembeni revíziós propagandát nem támogatta. A magyarországi német kisebbség helyzetének kivételes javítása és a nemzetiszocialista eszmék terjesztése érdekében viszont állandóan interveniált a magyar kormánynál. A magyar külügyi sajtóosztály nehezményezte, hogy Németország elvárja a magyar sajtótól a németek háborújának maximális támogatását, a Háromhatalmi Egyezmény szolgálatát, ugyanakkor Magyarországgal szemben Romániát támogatja. Ullein-Reviczky szerint ennek a helyzetnek megváltoztatásához „részünkről olyan nagy állami és társadalmi struktúrákat megváltoztató koncessziókra volna szükség, amivel az eredmény nem érne fel".

16 így a budapesti német követ és a Wilhelmstrasse fellépését - a magyar sajtó németbarát szellemének fokozására — a magyar kormány továbbra is figyelembe vette, miközben a berlini magyar követ és sajtóattasé közbelépéseire a németek nem reagáltak. Teleki Pál igyekezett az övével ellentétes törekvéseket háttérbe szorítani. A propagandában nemcsak mint a kormány feje, hanem mint a sajtóirányítás szakminisztere, speciálisan a sajtó fölé emelt hatalom, saját elképzelései érvényesülését kívánta biztosítani. Az uralkodó osztály egyes csoportjainak érdekellentéteit, eltérő nézeteit tükröző rivalizálások, különösen a polgári vezetés és a katonai vezetés között a sajtóirányításban is megmutatkozó vitákban igyekezett az ellentéteket elsimítani, és mindegyik sajtóirányító szerv felett magának biztosítani a vezető szerepet. Teleki többször leszögezte, hogy a cenzúrabizottságban valamennyi cenzor néma küldő szaktárcát,hanem aminiszter189