Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Erdős Ferenc: A sárbogárdi járás főszolgabírájának tevékenysége az őszirózsás forradalom idején: 1918. október 31.–1919. március 21. / 11–20. o.

November közepétől alapvetően két probléma — a közbiztonság megszilárdítása és a közellátás megszervezése — került előtérbe. Az előzőekben már részben tárgyaltuk a polgárőrség, a nemzetőrség megalakulásának körülményeit. A helyi vezetőktől kiinduló kezdeményezések szabályozására, Linder Béla hadügyminiszter november 5-én kiadott rendelete alapján, a hónap második felében került sor. Linder utasította a főszolgabírót, hogy a járás valamennyi helységében „az ... önként jelentkező hazafias elemekből" meg kell alakítani a nemzetőrséget, amelynek tagja lehet valamennyi megbízható katona, munkás és „más polgári személy". Létszámuk azonban nem haladhatta meg a község lakosságának 5%-át. A napidíjakról is rendelkezett a hadügyminiszter: a nemzetőröket naponta 30, a tiszteket pedig 40 korona ellátmányban kellett részesíteni. A viszonylag magas napidíj jelentős vonzóerőt gyakorolt, de a nemzetőrségek létszámának túlzott megnövekedését a létszám maximalizálásával gátak közé szorították. Korniss a rendeletet november 15-ig végre akarta hajtani.

14 Azonban a rövid határidő nem igazodott a realitásokhoz: több helységben még forrongott a nép, s a rendelet, de a főszolgabíró sem tisztázta a nemzetőrség és a polgárőrség közötti szervezeti különbözőségeket. Ugyanis a nemzetőrök 6 hónapon át voltak kötelesek szolgálatot teljesíteni, szükség esetén nemcsak a község, hanem a járás területén is bevethették őket. A polgárőröket csak a községben alkalmazhatták és csakis rendbontás esetén. Ezen szolgálatért napidíj nem járt. A jegyzők és a Nemzeti Tanács helyi bizottságainak jelentései alapján az állapítható meg, hogy a nemzetőrség megszervezésében megtorpanás, visszaesés következett be. Kalózon csupán november 6-10-ig teljesítettek szolgálatot a nemzetőrök. Sárosdon 10, Szolgaegyházán 11 napig működött a nemzetőrség, december elején is csak megerősített éjjeli őrség volt a két községben. Kedvezőbb volt a helyzet Nagylókon, ahol az elöljáróság közlése szerint az 50 főből álló nemzetőr-alakulat esküjét letette. Hercegfalván november 4-től a hónap végéig 260 fő teljesített szolgálatot. Sárszentágotán 21, a járás székhelyén 41, Sárszentmiklóson 31, Cecén 150 volt a nemzetőrök létszáma. Alapon viszont a „régi" 151 fős nemzetőrség a hónap közepén feloszlott, az új alakulatot, amely a megye területén is felhasználható, november végén kezdték megszervezni. Alsószentiván községben a hadügyminiszter rendeletének megérkezése után a polgárőrség feloszlott, mert csak a nemzetőrök kaphattak napidíjat. A díjtalan polgárőrség felállítását november utolsó harmadában maguk az elöljárók szorgalmazták. Sáregresen meg sem alakult a nemzetőrség, és Igaron csak polgárőrök ügyeltek a közbiztonságra. Vaj tán és Sárkeresztúron eredményesen fejezték be a szervezést.

15 Tovább bonyolította a helyzetet a napidíjak mérsékelése, a fizetések elmaradása. November végen a budapesti kerületi katonai parancsnokság a nemzetőrség átszervezésének irányításával a volt 69. sz. gyalogezred pótzászlóalj-parancsnokságát bízta meg.

16 Stabilitás csak az év végén következett be, amikor megalakult a nemzetőri kerületi parancsnokság Fejér megyei kirendeltsége. Hirsch Imre, a kirendeltség parancsnoka december 24-én feloszlatta a községek nemzetőr-alakulatait, beszüntette a napidíjak folyósítását. Tudatta a főszolgabíróval, hogy a járás területén Sárbogárdon 30 közlegény és 1 tiszt, Hercegfalván pedig 10 közlegény 1 tiszt vezetésével látja el feladatait. A járási 17