Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Erdmann Gyula: Az iratkezelés jelenlegi helyzete az országos hatáskörű szerveknél / 163–180. o.

sítások idején a lehetőségekhez képest zömmel elismerésre méltó erőfeszítéseket tettek és az elmúlt évek tapasztalatait alkalmazva egyre színvonalasabb munkát végeznek. Ha a tárcák illetékesei és a szervek vezetői csak a levéltárosok által kifejtett energia felét fektették volna a munkába, ma a tvr. végrehajtását és ezzel a magyarországi iratkezelés- irattározás vonalán történelmi fordulatot ünnepelhetnénk. Mi lehet a teendő? Engedtessék meg néhány javaslat: 1. A minisztériumokat és a Minisztertanácsot valamilyen módon meg kellene győzni arról, hogy alárendelt szerveik iratkezelésével érdemben foglalkozniok kell, ellenőrzéseiket, felügyeleti munkájukat e területre is ki kell terjeszteniök, mégpedig megteremtve e munka hatékony és szakmailag alkalmas szervezeti kereteit (példaként szolgálhat erre a MÉM, ületve a KPM ezirányú tevékenysége). De legalább annyit el kellene érnünk, hogy a levéltárosok által végzett ellenőrzések során feltárt hiányosságok megszüntetését kellő súlyú leiratokkal támogassák. A főhatóság szava nyilvánvalóan többet nyom a latban, mint a levéltáros bármilyen szakszerű érvelése. Itt a Levéltári Osztály segítségére van szükség. A levéltárosoknak pedig e ponton latba kell vetniük minden erejüket, meggyőző és szervező képességüket. Ha itt eredményt értünk el, a „csata" nehezét megnyertük. A feladat persze nem könnyű; utalhatok a Fővárosi Levéltár példájára. Ők VB elnöki levélben ajánlottak és kértek szoros együttműködést illetve bizonyos anyagi eszközöket (levéltári raktárépítés) a tárcáktól — nem sok sikerrel. 2. Mielőbb s legalább is viszonylag megnyugtató módon rendezendő lenne az iratkezelők, irattárosok képzése, besorolása. Nagyon megérdemelnék, mivel munkánk során azt tapasztaljuk, hogy e gárda és sokszor közvetlen feletteseik is igénylik a levéltár szakmai segítségét és örömmel veszik a megalapozott észrevételeket, tőlük telhetőleg segítve is az iratkezelés javítását. Rajtuk többnyire nem múlik semmi - feljebb vannak a bajok. 3. Rendezni kellene a nem hagyományos iratok őrzésének szervezeti és módszertani kereteit. Talán azok a szervek, melyek egy-egy ilyen irat típusból a legtöbbet és legértékesebbet őrzik (filmarchívum, rádió, MTI), lennének megbízhatók ezen anyagok — különösen a történeti értékűek — országos biztosításával, ha megfelelő szervezeti kereteket előírnak számukra. 4. Rendezni kellene a mikrofilmezés ügyét is. Több tárca területén felmerülő, és részben (operatív iratok) alkalmazott segédeszköz ma már a mikrofilm. A kérdés nagy horderejű, hosszabb és külön előterjesztést igényel; most csak jelzem a jogi szabályozás sürgősségét. Tudomásom szerint tanácsi vonalon már van érvényes rendelkezés. 5. Az egészségügyi szervek jó részének súlyos gondja az évente döbbenetes mennyiségben készülő kórtörténetek őrzése. E területen a „történeti érték" 75%-át ezen iratok jelentik. Végleges őrzésük jelenleg általánosan kötelező. A levéltáraknak alig lesz valaha is férőhelyük átvételükre, az Egészségügyi Minisztériumnak kellene gondoskodnia vala174