Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Erdős Ferenc: A sárbogárdi járás főszolgabírájának tevékenysége az őszirózsás forradalom idején: 1918. október 31.–1919. március 21. / 11–20. o.

még segítséget, a csendőröket a nagyobb összetűzések elkerülése érdekében nem vette igénybe. Ilyen viszonyok között a járás vezetője egyik alapvető feladatát, a rend fenntartását nem tudta ellátni. Méreteit tekintve is igen jelentős megmozdulásra, „éhséglázadás"-ra került sor november 4-én hajnalban, a 8895 lakosú Hercegfalván és a nagyközséghez tartozó pusztákon. Katonákból és asszonyokból álló tömeg közel 20 házat kifosztott; megtámadták a plébánost, Erdélyi Gyula segédjegyzőt családjával együtt elűzték, feltörték a kereskedők üzleteit, Nagyvenyim- és Mélykútpusztáról sertéseket hajtottak el. A főszolgabírót személyesen felkereső jegyző - napokig nem is tért vissza székhelyére — megbízható katonai alakulat bevetését sürgette, mert Hercegfalván „a polgárőrséget lehetetlen megszervezni". Ismereteink szerint az őszirózsás forradalom első heteiben csak Hercegfalva lakói űzték el a jegyzőt és a segédjegyzőt, akik „oly lelkiállapotban vannak — jelentette Korniss a főispánnak - hogy . . . a közügy érdekében nem képesek működni, különösen nem ..." a községben. Már az eseményeket követő napon jegyzőt akart rendelni Hercegfalvára, törekvése meghiúsult; a járási jegyzői kar tagjai közül senki sem akart a „felette veszélyes" helységben hivatalt vállalni. November 5-én tovább folytatódott a nép haragja; a „néplázadás" leverésére a megyei Katonatanács Hercegfalvára rendelte Teuber főhadnagy egységét. A katonaság csak jelentős erőfeszítések árán lett úrrá a helység és a puszták népén. Hiába fogták el az éhséglázadás vezetőit, a karhatalmi különítmény parancsnoka arról számolt be, hogy a „helyzet nem tisztul, továbbra is itten kell maradnunk . . ." Farkas Géza farkassismándi birtokos, akit életveszélyesen megfenyegettek, a statárium kihirdetését, a „főczinkos"-ok kivégzését követelte: „É« . . . nagyon is ismerem a Hercegfalvi parasztot, ha ezt (a letartóztatottak kivégzése „a község szeme láttára") a radikális kúrát nem csináljuk, . . . a dolog újra felüti a fejét". A földbirtokos félelme - az újabb felkeléstől — nem bizonyult alaptalannak. Ugyan november 10-én Kovács Ferenc iskolaigazgató kezdeményezésére megalakult a Nemzeti Tanács hercegfalvi bizottsága, megszervezték kizárólag helybeli földművesek "-bői a polgárőrséget, de annak tagjai a közbiztonságot nem tudták fenntartani. Pinke József hadnagy, a nemzetőrök parancsnoka is szükségesnek tartotta az irreguláris egység megerősítését. Hasonló értelemben nyilatkozott a község elöljárósága; a nyugalom, szerintük csak addig tartható fenn, míg katonai alakulat állomásozik a helységben. Teuber egysége a pusztákat is biztosította, és a rend helyreállítását követően, november 11-én Előszállásról Nagylókon, Seregélyesen át bevonult Székesfehérvárra.

5 A hercegfalviak vezetőinek letartóztatása, a megyeszékhelyről kivezényelt katonaság megfékezte a további megmozdulásokat. Mégsem állíthatjuk, hogy a járásban megszilárdult a vagyonbiztonság. Az Alsószentivánhoz tartozó Hangospusztára ismeretlen egyének törtek be, Szluha uraság présházát feltörték, s azzal fenyegették meg a puszta lakóit; ha nem adnak gabonát, akkor „életet oltanak". A fegyverekkel nem rendelkező alsószentiváni polgárőrök nem tudtak közbeavatkozni, a jegyző értesítésére a főszolgabíró az alapi polgárőröket mozgósította. De Felsőalapon is az ő feladatuk volt — a „cselédség támogatásával" - a rendfenntartás. Hatvanpusztát, az Örsi és kislóki gazdaságot azonban már 5—5 főnyi katonaság biztosította.

6 14