Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Lekli Béla: A lenini levéltári dekrétum / 5–9. o.

képező iratok bizonyos területét is (az elhunyt írók, művészek, jeles személyek múzeumok és közkönyvtárakban elhelyezett iratait). Ha a Magyar Tanácsköztársaság Közoktatásügyi népbiztossága által 1919-ben kiadott levéltári rendelettel

4 vetjük össze a lenini rendelkezéseket, a következőket látjuk. A magyar jogszabály kitűnik átfogó, minden levéltártípusra kiterjedő jellegével. De ez a rendelet sem rendeli államosítani a kormányszervek (valamint a káptalanok, konventek és a múzeumok, könyvtárak) levéltárain kívül a többi levéltártípus levéltárait. A felügyelet és a letét eszközével és központi irányító szervezet (Országos Levéltárügyi Tanács) segítségével kívánja az iratanyagok hatékony védelmét elérni. A védelem célját — tudományos kutatás — e rendelet többször hangsúlyozza. A Magyar Kommün levéltári jogszabálya azonnal megtiltja a levéltári anyag forgalmát is és bejelentési kötelezettséget ír elő, minden levéltár számára. Ennek a rendeletnek a mértékletességét tehát, mint láttuk, nemcsak a magyar levéltárügy történelmi fejlődéséből, hanem az első lenini dekrétumból is le lehetne vezetni, bár nem valószínű, hogy azt ismerték volna a jogszabály készítői. Az egységes irányítás, központosítás és bizonyos fokú (mérsékelt) államosítási törekvések melleti feltétlenül átjárja mindkét rendeletet az a szellem, amely mindkét államban, minden eszközzel biztosítani kívánja a legszélesebb körű iratvédelmet. Jegyzetek 1 Szovjetszkie Archivi, 1978.2. sz. 5-6.1. (L. B. fordítása!) 2 Csernov: A levéltárügy története és szervezete a Szovjetunióban, Moszkva, 1940. (Ford. Bélay Vümos 1952-ben), 36.1. 3 Komoróczy György: A lenini levéltári dekrétum 40 éve, Levéltári Hiradó 8. évf. 1-2., LOK. Budapest, 1958. 4 Rákosi Sándor: A Magyar Tanácsköztársaság levéltári rendeletéről. L. K., 1955. 63-64.1. 9