Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - ADATTÁR - Soós László: Földbirtokvédelmi intézkedések előkészítése, 1932 / 95–114. o.

Soós László: FÖLDBIRTOKVÉDELMI INTÉZKEDÉSEK ELŐKÉSZÍTÉSE (1932) Az első világháborút követő infláció a magyar földbirtokokat terhelő adósságot - amely 1913-ban, az 1932-es pengőre átszámítva, megközelítette a 3 milliárd pengőt — szinte jelentéktelen összegre apasztotta. Ez az adósságmentes állapot csak nagyon rövid ideig tartott, mert már az 1925. év végére a mezőgazdasági földterületet ismét 109,9 millió pengő adósság terhelte. (1) A 20-as évek végén a földbirtokok hiteligénye egyre nagyobb méreteket öltött, amely a mezőgazdaság újabb, nagyméretű eladósodásához vezetett. Az 1931. év végén a mezőgazdaság részéről bekebelezett terhek nettó összege elérte az 1716,5 millió pengőt. (2) Az 1926-1931. közötti időszak mezőgazdasági hitelfelvételére jellemző: (3) a) Az eladósodás rendkívül gyors üteme. A hiteligénybevételeknél a nettó teher szaporulatnak 300 millió pengős évi átlaga háromszorosan meghaladta az első világháború előtti időszak eladósodási ütemét. b) A mezőgazdaság ebben az időszakban csak kb. 60%-kal magasabb kamatra kapott kölcsönt, mint 1914 előtt. Ez a többlet a hosszúlejáratú hiteleknél 3%-os kamatnövekedést jelentett. c) Az inflációs időszak viszonylag könnyű adósságtörlesztése az „érdemes adósnak lenni" szemléletet erősítette. Ennek volt köszönhető, hogy nagyobb hiteleket vettek fel, mint amilyent a gazdasági szükségszerűség indokolt. d) A birtokosok a rendelkezésükre álló hiteleknek csak egy részét fordították hasznos beruházásokra. Tehát olyan befektetésekre, amelyek arányos jövedelemtöbblet biztosításával lehetővé teszik az adósság zökkenőmentes visszafizetését. A mezőgazdaságnak nyújtott hitelek felhasználásáról Szegeden és környékén Makai Ödön, Kecskeméten Geszthelyi Nagy László végzett felmérést. A két közgazdász munkája során közel azonos eredményre jutott. Megállapításuk szerint az 1925-1929. között felvett kölcsönök felhasználás szerinti megoszlása az alábbiak szerint alakult: (4) 40% szolgált a meglévő ingatlanállomány szaporítására, 20%-a a tanyai lakosság falusi, illetve városi házvásárlását segítette, 20%-át kiházasításra, gyermeknevelésre, adó és sürgős adósságok kifizetésére vették igénybe, 20%-át mezőgazdasági gépek, állatok vásárlására, hizlaldák, ül. gyümölcsösök létesítésére használták fel. Hasznos beruházásokra — amelyek a kölcsönnel szemben olyan reáltőke szaporulatot biztosítanak, amely normális viszonyok között önmagában véve megteremti a hitelezőivel szemben fennálló kötelezettség teljesítésének fedezetét - a felvett hiteleknek csupán 1/5-ét fordították. A mezőgazdasági beruházások hatékonyságát jelentősen rontotta az 1929-ben 8—10,1930-ban már 25-30%-os agrárolló. (5) A mezőgazdasági beruházások értékelésénél természetesen figyelembe kell venni, hogy a 20-as években nagyon sok pénzt emésztett fel a háborús események következtében keletkezett károk helyreállítása. Ez az üzemi hiányok pótlására fordított összeg - az első világháború előtti időszakhoz viszonyítva - nem tartozott a termelést növelő beruházások közé, hanem csak a békeévek jövedelmét biztosította, ami már nem állt arányban a megnövekedett hitelterhekkel. A mezőgazdaságban meghonosodott helytelen hitelfelhasználásból származó hiteltörlesztési nehézségeket a gazdasági válság tette elviselhetetlenné. A hitelek felvételének időszakában a termelők 20 pengőt meghaladó búzaárhoz viszonyították a várható terheket. Ezzel szemben 1931-ben a budapesti tőzsdén egy mázsa búzát 12,78 pengőért jegyeztek. Az 1928. évi árhoz képest az közel 60%-os árcsökkenést jelentett. A többi mezőgazdasági termék ára is hasonló, nagyarányú áresésen ment keresztül. Ennek volt köszönhető, hogy az 1928. évi szántóföldi termelési érték 193l-re 2484 millió pengőről 1042 millió pengőre csökkent. (6) A kedvezőtlen értékesítési viszonyok következtében az eladósodott földbirtokosok 1931-ben már az esedékes 225 millió pengő kamatterhet sem tudták kifizetni. Az eladósodott termelők által a piacra vihető termények értéke becslések szerint 360 millió pengő értéket képviselt, tehát a kamatfizetések önmagukban felemésztették volna a bevétel több mint 60%-át. Ilyen nagyságrendű törlesztés a további termeléshez szükséges tőkét is elvonta volna a birtokosoktól. Ezért a termelők ebben az évben már a földjüket terhelő hitelek esedékes kamatait sem tudták fizetni. A mezőgazdaság helyzetét még súlyosbította, hogy az összes földbirtokosok 49%-a az adósok listáján szerepelt és a földbirtokok területéből 36,2% volt megterhelve. (7) 95