Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - ADATTÁR - Prokopp Gyula: A kishonti kerület búcsúverse Hont vármegyétől / 91–93. o.

Változik a Törvény a rigi szokással, EH tűnt a Szerzetes sűrű zokogással. Változik a nyelv is az üdő folytával, Az Szollás Formája, az írás módjával. Turócz Székét Zólyom Vármegyébe tette, Vármegye Székinek így végit vetette. Liptó rohant szegény Árva vármegyére; Árva volt, s azért ültt feje tétéire. Esztergom s Komárom két vármegye vára. Egyesült, s el repült a Dunán Tatára. A Quantum egybe költ a Domesticával, Házasságban léptek, ez üdő jártával. Ki győzné számlálni sűrű változásit, Maid mosolygó, ismit mostoha forgásit. Én Kiss-Honth Nagy-Honthtal voltam egy Test, s Lélek, Lelkemtül ell váltam, s már többé nem élek. Nem élek, mert oda vannak Concursusim, Mellyben öszve gyűltek én Magistratusim. Nem élek, mert oda minden Tehetségem, Gömörhöz köll álnom, nem használ mencségem. Eddig az dolgaim magam igazgattam, Nagy-Honthban a nagyobb dolgot hírül adtam. Különös Tár háza volt Leveleimnek, Külön Vice-Ispánnya lakó Feleimnek. A gonosz Tévőket magam ell étéltem, Hogy e következzen reám, nem is véltem. Ha Nagy-Honthba mentem, éltem jó borával, Füstöltem Szobámat szagos Dohánnyával. Jaj szomorú szévem sűrű fellegei, Régi dücsőségem be borult egei. Hol vattok keserű vizeknek folyási, Hol vattok könyveim sűrű le hullási. Sírjatok mindnyáján, Kiss-Honthi Lakosok, Susány, s Zalusanyi híres Fazikasok. Sirasd Rimaszombath Pompás Gyűlésidet, Méltán Zokoghatod Törvényes Székidet. Esztendőnkint hozzád jöttek a Statusok Nagy-Honthbul, díszessen a Magistratusok. A csutorát akkor faragni nem győzted, Ebben Bécs városát sokkal meg előzted. Akkor a sok Szappany, s Gyűrű vásár állott, Mikor a Nagy-Honthi Ifjúság ki szállott. Jaj homályba borult minden dücsőséged, Ell vált tőled Anyád, ell tűnt ékességed. Nagy-Honth végső búcsút viszünk hát te tőled, Mint hogy az ég, s üdő ell fordét mellőled. Még a Szitnya hegyét Égi harmat járja, Ne háborécson meg semmi veszély árja. A Csábrági kövek még földé nem válnak, Az Ipoly víziben még halak úszkálnak, Mind addig Nagy-Honthnak fény len vitorlája, A dücsőség onnénd felül szállyon reája. Éllyen a Vice-Ispány a több Feő rendekkel, Éllyen a köz nép is együtt a Tisztekkel. Isten már hozzátok, tőletek ell válunk, Talán Gömörben is Anyánkra találunk.