Levéltári Szemle, 28. (1978)
Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - ADATTÁR - Kálnoki Kis Tamás: Kelemen Lajos levelei / 77–84. o.
nagyhíd közelében, melyet annak az emlékére helyeztek oda, hogy éppen a Szegedet elsepert nagy árvíz évében itt a sétatéren akkora volt az árvíz, hogy az évszámos emlékkő felső széléig ért. Én aztán tanárjelölt koromban értem azt a nagy áradást, mikor a kiáradt Szamos egy darabig fél s helyenként egész méter magasságban hömpölygött a Sétatéren, a Libucgát később Fadrusz J. utca tájától a nyári színházon felül torkolló utóbb betömött Szamos árokig. Az akkor még gyéren és csak a város felé lakottabb Rákóczi út a városból haza igyekvő lakóit pedig 4-5 ével kirendelt és jól kereső önkéntes konfisfogatok szállították át a kiáradt vizén, az emelkedettebb útrészig, a híd felé. Ez után az áradás után töltötték föl évek alatt a nagy sétatér szintjét aztán kb 1 méterrel, a mai térszínre. Az 1879-es évszámos kőnél tehát a mai tetőtől lefelé a föld szintjét egy méterrel mélyebbre kell számítni s képzelni, ha az egykori nagy árvíz helyes méreteit akarják értékelni. Ma itt is az a helyzet, mint Budapesten az 1838-i nagy árvízjelzésekkel, ahol az azóta feltöltött utcaszinterek ma sokkal magasabban állván a jelzések ma már nem az igazi árvíz magasság képét adják. Kolozsvár első vára alapításakor - csaknem egy évezred előtt - a mai nagygát tájától az óvár nyugati széléig az áradásos terület sokkal szélesebb volt, mint ma, a sokféle szabályozás és térszín-módosítás után. Ez a terület még nem volt lakható, de a természetes védelemre önként kínálkozott s azt amint az Óvár elhatárolása és kiépítése mutatja ki is használták. Az Óvár helyén épült magyar vár a Szamos és a Nádas völgyszíntere fölé kb 60 méterre kiemelkedő hegyvég alatt, az említett két víz völgyein s a Meszes felé vezetett,de utóbb is századokig használt régi római közlekedő utak keresztezésénél épült ki. Egyetlen korunkra maradt kő bástyájának egyetlen stílusjelző kőkapuja román Ízlésű. Ezt fontos korjelző adatnak tartom. Az elpusztult várépület a katasztrofális tatárjárás után kétségtelenül csak későre épült ki újra. Akkor pedig már a gótika vette át a stílusuralmat. Éppen azért hiszem én az egyetlen megmaradt kis délkeleti bástyát az első magyar vár s román stílusú ajtaját még a XI. század emlékdarabjának és az egész épületet a mai Kolozsvár legrégibb épületének." (23) 83