Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - ADATTÁR - Kálnoki Kis Tamás: Kelemen Lajos levelei / 77–84. o.

„... Egyszer szakmabeli kérdésekkel foglalkozva azzal fordult hozzám, hagy adjak neki valami jó történelmi tárgyat feldolgozásra. Nekem egészen más fogalmam s véleményem volt a tárgy választásról és kitérő feleletet adtam. Lényegében azt, hogy tanulmányozás és ismeretszerzés közben mindenkinek kínálkozik tárgy elég, s azt. kell választani, amihez legtöbb vonzalmunk és ismeretünk van, mert jót csak így alkothatunk. Különben a magyar történelemben minden téren és korban töméntelen a feldolgozatlan, munkásra váró tárgy, csak végig kell gondolni bármelyik korszakot ... Erre Tóth Ernő isteni naivitással ezt felelte: — Oh dehogy, kérem. Hiszen már minden valamire való tárgyat feldolgoztak. Talán ma ha élne s látná az azóta több mint megkétszereződött történelem és segédtudományai irodalmát, alighanem kénytelen volna feladni akkori álláspontját...." (21) 4 „... Sárospatakon én is szerettem volna ott lenni ... Sohase voltam, mindig vágytam és soha se leszek ott, éppen mint Kassán, Lőcsén, Bártfán és Pozsonyban, — hogy többet ne is említsek. Tizenhárom évig voltam történelem és földrajz tanár s egyetlen iskolai kiránduláson se vettem részt. Ott volt a torna tanár, a német-tanár, vallás-tanár; de a földrajz tanárt állandóan kifelejtették. Mikor aztán évek sértő ostobasága után ez kiderült, akkor én is felbosszankodva, kijelentettem, hogy hét évig ők nem hívtak s most hétig nem megyek én. Ha ez letelik, akkor aztán tárgyalhatunk arról, hogy hogyan helyes, mert én azt addig is tudtam, hogy az eddigi mód nem volt se helyes, se tapintatos. Közbe jött az 1914-es világháború és ez elódáztatta a kérdést s mire a 7 év letelt, sok-sok mindennel elterelődött ez az ügy is. így nem voltam én soha iskolakiránduláson, hol éppen a történelem és földrajz tanárnak kellett volna kalauzoló szerepének lenni s így kellett a földrajzból saját hazáját a földrajz tanárok legalább 80%-ának úgy tanítnia, hogy a közvetlen valóságszemlélete hiányzott s nem egyszer vak vezetett világtalant. A tapasztalatok után szerettem volna, hogy jobban legyen s nyaranta a tört- földrajz szakos tanárjelölteknek három nyári szünidőn tegyék lehetővé bár ... Magyarország beutazását, hogy a közvetlen szemlélet előnyeit fölhasználva taníthassanak. E tekintetben 1941 -ben megbeszéléseket folytattam, de az ország s az emberek akkori sok más egyéb gondja és baja miatt az ügy elaludt s később az események a javítás lehetőségét megölték...." (22) 5 „... olvastam a Szabó T. Attilának megküldött érdekes cikkedet a vártól keletre kialakult első külváros, egyik magja kialakulásáról, illetve a várról. Részben valószínűnek tartom én is a föltevésedet a város illetőleg a település első magvára, de az egész településre illetve annak az első állandó helyére nézve nem tudok egészen megnyugodni. Aggodalmam azon alapul leginkább, hogy én pár év (4—5) előtt láttam azt az egyik esetet, mikor a Kisszamos malomárka egy nyári felhőszakadáskor kiöntött. Akkor a régi Szappan utcák északi részei annyira vízben úsztak, hogy a víz a később nyitott Berde utcán is fölment a volt Frőbel óvoda kertjének alsó harmadáig s az egykori Csifóféle kétemeletes háznak a gyalog aszfalt úttól csak 3 ujnyira emelkedő alagsori ablakain beszivárgott az alagsorba.. Az egykori Kőfalsori Szappan utca a Dávid F. utca kereszteződésén túl is (a posta felé) tócsa volt. Az egykori tűzoltó- mászó- és gyakorló- fatorony és kertje helyén pedig félméteres mély tó lett. A víz majdnem a Ref. Teológiáig elöntötte az összes kerteket és a Szamos oldalán lévő udvarokat s csak másnap húzódott el. Ezeknek a területeknek az északi része a 1405 után építeni kezdett nagy városfal kiépítése előtt vízjárta terület volt a felhőszakadások és áradások idején. így ha egyfelől a víz védelmet nyújthatott s ivó vizet adott is a települőknek, de veszélyeztette koronként szállásaikat, vagyonukat, sőt jégzajlásos torlódások esetén a maguk és állataik életét is. Ez a veszély csak a nagykőfalak kiépítése után, tehát a XV. század utolsó negyedében szűnt meg. Ha tehát föltételezzük azt, hogy a víz védelmet is nyújtott a településnek, vagy éppen az első kezdetleges várnak, az akkor is csak a régi Magyar utcától északra eső, a XV. században belvárossá lett terület déli, nagyobb felére korlátozódhatott. 81