Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - IRODALOM - Sárközi Zoltán: Nógrád megyei múzeumok évkönyve 1975, 1976, 1977 / 732–735. o.

Az 1977. évi kötet első részét az ún. „Palóckutatás" írásai foglalják el. Ilyen címmel tartottak ugyanis 1976. dec. 12-én és 13-án Salgótarjánban elsősorban néprajzi kutatók, de antropológusok és történet-kutatók bevonásával kétnapos, nagyszabású tudományos tanácskozást. A tanácskozásnak egyik, Bakó Ferenc által tartott referátumából megtudjuk, hogy a közel egy évtizeddel korábban megindult munkára kezdet óta ezek az arányok voltak jellemzőek: „Az 1968. és 1975. évek között végzett kutatások túlnyomó része néprajzi, kisebb része történeti, itt. antropológiai volt." A főkérdések, melyekre a készülő, túlnyomórészt néprajzi jellegű „Palóc Monográfia"-nak választ kell majd adnia, az alábbiak: 1. Kik a palócok? 2. Meddig terjed a Palócföld? 3. Milyen a palócok eredete? Az 1967-ben Egerben megtartott tanácskozás óta e kérdések megválaszolásában komoly előrehaladás történt. Bizonyos pl., hogy a Palócföld Nógrád megyén kívül magába foglalja a szomszédos megyék jelentős részeit is. A mostani tanácskozás egyik legérdekesebb előadását Szabó László tartotta meg. Véleménye szerint a palócokra szinte a jelenkorig jellemző az erősen jobbágyi magatartás. Ennek főokát abban látja, hogy a vidék viszonylag későn és korlátolt körülmények közt kezdett el polgárosodni. Ezért: „A palóc vidéken ... a nagycsalád változatlanul ment át a kapitalizmus korába, az itt gyengén jelentkező kapitalisztikus tendenciák a parasztságig nem hatolhattak le, s nem befolyásolhatták a család szerkezetét." Henkey Gyula antropológus ezúttal megismétli: a mongoloid típusnak a palócok közti előfordulása nem túlságosan gyakori. A legnagyobb arányt felmutató őrhalomban is csak 3,6%-ra tehető. Ezzel szemben ... ,p tiszta palócok eléggé egységesek, a magyarság törökös elemeihez kapcsolódó típusok - a turanid, a pamfri és az előázsiai - előfordulása megközelíti a honfoglaló magyaroknál Lipták által kimutatott százalékot, sőt Mátraderecskén és Egerbocson azt meg is haladja." Figyelemre méltó megállapításokat tartalmaz Bakó Ferencnek a településeket vizsgáló referátuma is. A szalagtelkes, soros-utcás, és az ún. majorfalvak mellett említ olyanokat, melyekre a kettős beltelek a jellemző. Ezeket „hegyvidéki szálláskertes" jelzővel illeti. Végül a tanácskozás zárszavában Balassa Iván felhívja a nagyrészt néprajzi kutatók figyelmét — többek közt — a levéltárakban található történeti forrásanyagoknak az eddigieknél szakszerűbb felhasználására a kifejezetten néprajzi tudományos problémák megalapozottabb megoldása érdekében is. Az évkönyv második része a „Néprajzi tanulmányok" címet viseli. Itt található pl. Zólyomi József: „Kétbeltelkű település emlékei Sámsonházán." c. dolgozata. A szerző a tőle megszokott alapossággal mutatja be a szlovákok által újratelepített község történetét, az 1867 óta kimutatható, ún. „pajtáskertek"-et, és ezek hasznosítását a mezőgazdaság és az állattenyésztés érdekében. A „pajtáskertek"-et a két világháború közti időben fokozatosan beépítették s ma szerves részei a helység egészének. Az évkönyv harmadik része a „Munkásélet-kultúra" rovata, mely az előző két számhoz viszonyítva új színfoltot jelent. Figyelemre méltó itt Molnár Pál tanulmánya: „A Nógrád megyei bányamunkásság kialakulásának, harcának és életmódjának néhány kérdése 734