Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - IRODALOM - Balás Gábor: Études d'histoire du droit pénal. Warszawa, Kraków, 1976. / 726–728. o.

jogrendszerek intézményei között terjedt el. Hajdú Lajos munkája II. József büntetőjogi reformját és büntető törvénykönyve magyarországi bevezetését tárgyalja. Közben a külföldi szakirodalom témájával összefüggő néhány megállapítását is helyesbíti. Az élénk vitában Pólay Elemér felszólalása a római jog és a modern büntetőjog kapcsolatának témájával foglalkozott. A magyar szerzők kötetben megjelent előadásai a huszadik század időszakának kérdéseit is felölelték. Egyebek között a polgári, valamint a szocialista forradalmakhoz kapcsolódó intézményeket érintik. Búzás József a háborús bűnösség fogalmának az 1919-ben hozott XXIII. néptörvényben való megjelenését ismerteti. Hivatkozik arra, hogy ez volt az első törvény, amely a világon a tárgykörben szankciókat írt elő. Nevezetesen a háború kitöréséért és folytatásáért felelős államvezetők büntetőjogi vizsgálat alá vetését rendelte el. A dualizmus korának különleges pénzügyi jogába Szita János anyaga nyújt betekintést. Bálás Gábor az erdélyi büntetőjogi fejlődés 1848 és 1948 közötti mintegy évszázados időtartamában lejátszódott változásait tárja fel. E vázolt publikációkon kívül magyar előadók még egyéb referátumokat is tartottak. Ilyen volt Honterus János munkásságáról a konferencián elhangzott elaborátum. A kötet szerkesztőségétől független okokból a szándékolt teljességet nem lehetett elérni. Delegációnk tudományos teljesítményét a kiadvány híven és arányosan mutatja be. Ugyancsak a technikai feltételek miatt a gyűjteményből más országbeli szerzők szövege is kimaradt. A többi országokból érkezett előadók közül elsőnek Constantin Bucsan kutatónak a XIV—XVI. századi havasalföldi és moldvai büntetőjogi mentesség intézményét kifejtő tanulmányát említem. Közmegbecsülésnek örvendő kollégánk tudományos együttműködését a jövőben sajnos nélkülöznünk kell, mert az emlékezetes bukaresti földrengés áldozata lett. Kötetünket sajtó alá rendező Leslaw Pauli a Ferenc császár-féle 1803-as osztrák törvénykönyvnek Krakkóban történt alkalmazását vizsgálja. Szemléletes példáját adta annak, hogy a jogtörténetnek a tényleges gyakorlattal is foglalkoznia kell. Jozef Karpat az 1878. évi magyar büntető törvénykönyv nemzetiségellenes izgatással kapcsolatos rendelkezéseinek a praxisba való átültetését fejtegeti. Gunter Gudian a Kétvágányú büntetőjog a középkorban c. tanulmányában a rajnavidéki jogalkalmazást elemzi. Megállapítja, hogy a kegyetlenség a közveszélyesnek tekintett bűnözőkkel szemben érvényesült, de egyébként enyhébb büntetéseket szabtak ki. A szász-thüringiai országok büntetőjogának történetéről és a francia jogintézmények reá kifejtett hatásáról Gerhard Buchda jenai tudós adott rövid ismertetést. Fanny Miikova az 1924—1934 között hatályos bolgár államvédelmi törvényeket, mint rendkívüli büntetőjogi szabályokat taglalta. E jogszabályok a jobboldal államcsínnyel megszerzett hatalmát kívánták alátámasztani. Az itt ismertetett gyűjteményben az 1974-i konstancai sikeres jogtörténeti konferencia mindhárom szervezőjének munkái szerepelnek. Emil Cernea a régi román büntetőjog alkotóelemeit tárta fel. A román büntetőjog önállósulásának folyamatát Alexandrái Herlea vázolta. Vasile Gionea hazája büntetőjogának XX. századi fejlődését ecsetelte. Rámutatott, hogy a büntetőjogi felelősség korábbi fogalmát a szocialista államban a társadalmi-politikai felelősség alapjára való helyezkedés váltotta fel. Külön részletezi a kiskorúakkal kapcsolatos rendelkezések fejlődését. Említsük meg Anicufa Popescu 727