Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - ADATTÁR - Pecze Ferenc: A hazai agrárfelsőoktatási hálózat kialakulása: III. folytatás / 695–725. o.

oldalról viszont kedvezőtlen következményekkel járt. A mindig szűkös anyagi és a gyarapodó szellemi erőforrásokat nem lehetett kellően összpontosítani, sem optimális hatásfokbán kiaknázni. A tanintézetek arányos tájelosztása és e munka előző folytatásaiban vázolt kezdeti kísérletek ellenére a környezeti etnikumot alig vették figyelembe. Földrajzi fekvéseik folytán az oktatásban nemzetiségi igények főleg a kassai és a kolozsmonostori agráriskolák esetében jelentkeztek. Részlegesen szlovák nyelvet csupán a hradeki és kassai, németet az erdélyi szász tanintézetekben használtak. A szakképzés demokratizálásának korlátait alapvetően az államszervezet feudális-polgári osztályjellege határozta meg. A tanintézetekbe a dolgozó osztályokból' oktatók és hallgatók, nemzetiségi hovatartozástól függetlenül, elenyésző számban jutottak be. Az agrárfelsőoktatás eredményeinek teljesebb kibontakozását kontraszelekciós társadalmi összetétele fékezte, amely egész hálózatára tartósan negatív bélyeget nyomott. A szakigazgatás egységes tárcaszervezete az 1889. évi változással sem alakult ki. így a Selmecbányái erdészképzés központi igazgatásának egyes kérdéseit a kebelbéli erdészeti főosztályon belül ügyosztályi alárendeltségbe utalták. A budapesti állatorvosi akadémia, ül. főiskola felső irányítását, ugyancsak ügyosztályi keretben, a mezőrendőrségi, áüategészségügyi stb. főosztály látta el. A magyaróvári akadémia és a többi rokonintézet, valamint a mezőgazdasági tudományos, Ül. vegyészeti-, gép- s egyéb kísérletek ügyeivel ismét külön foglalkoztak. Ezeket a mezőgazdasági főosztályban a szakoktatási ügyosztály irányította. Mindegyik agrártanintézet tárcaigazgatásába a kebelbéli elnöki osztály is változatlanul bekapcsolódott. Az 1889-től önállósodott földművelésügyi minisztérium a kertészképzésre is nagyobb gondot fordít. Irányító szerepében, mint láttuk, a századforduló küszöbén (1890-es évek első fele) e szűkebb szakterület oktatáshálózatának kiépítését indítja el, aminek kapcsán a fővárosi tanintézetet magasabb fokon szervezi át.

198 Behatóan bíráltuk a földművelésügyi szakigazgatás haladást gátló és elhamarkodott intézkedéseit. A tárcavezetést az oktatás fejlődését „akadályozó legfőbb tényezőnek" mégsem tekinthetjük.

199 A szerteágazó szakképzés szellemi-anyagi bázisát a társminisztériumok között reánézve hátrányosan felosztott költségvetésből kellett megteremtenie. A sokáig kiskorúnak tartott tárca két tanintézetében is jeles tudósok és követőik tudományos iskolákat bontakoztattak ki. Ezek eredményeit és tárgyi nehézségeik tanulságait széles körben lehetett hasznosítani. Az új elméleti felismerések és módszerek terjedését központüag is előmozdították. A szorosan idetartozó kutatómunkák körében a kísérleti intézetek egész hálózata épült ki. Hely kímélésből itt csupán alapítási éveik nem teljes felsorolását adjuk: 1890, 1891, 1892, 1893, 1896, két-két 1897 és 1898, 1899, 1901, 1906 kettő, 1907, 1909 ismét kettő.

200 Ezek működését rendszerint jól kidolgozott szervezeti szabályzatok révén irányították. Közben a tárca Mezőgazdasági Kísérletügyi Központi Tanácsot (1897) létesít, Kísérletügyi Közleményeket (1898) indít stb. Mindezzel a hazai kutató tevékenység a „vüágon a negyedik rangra" emelkedett és számottevő sikereket mutatott fel.

201 Az agrárintézetek sorozatos akadémiai (1874, 1890, 1906) és főiskolai (1899, 1904) rangemelései a felső irányítás erőteljesebb tökéletesítését is megkövetelték. Ez mégis jókora késéssel és a felgyorsuló társadalmi fejlődés menetében következik be. Az agrárfelsőoktatás irányításának szervezeti összpontosítására gyökeres lépést majd az első világháború 716