Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - ADATTÁR - Pecze Ferenc: A hazai agrárfelsőoktatási hálózat kialakulása: III. folytatás / 695–725. o.

teágazó ellentétes töltésű folyamatok, a bevált eredményekkel és árnyoldalukkal, alakították a tanintézetek századforduló tájára elért mérlegét. Szakavatott figyelmeztető jelzések mindjárt időszakunk kezdetén több irányból érkeztek. A magyaróvári tanári kar memoranduma 1879-ben intézetük 1874-es akadémiai rangemelése és sovány anyagi eszközei között feszülő aránytalanságot tárta fel. Párhuzamosan Cserháti, Thallmayer és többek az 1870/80-as évek fordulóján egyéni beadványaikkal a kutató- és oktatómunka tárgyi lehetőségeinek anomáliáira emlékeztettek. Hasonlóak Sporzon Pál még Keszthelyen formulázott nagyívű koncepciója vagy Molnár István kertészképzés javát szolgáló szívós kezdeményezései. Nem kisebb horderejűek a tananyag korszerűsítési töretlen erőfeszítések és megfontolt szüntelen javaslatok.

142 Figyelemre méltó, hogy a többi szakterület kiemelkedő tudósai is tanácsaikkal az agrárfelsőoktatás segítségére siettek. A távlatokban gondolkodók a szakágazat hathatós művelésének jövőbeni gazdasági és tudományos szerepét világosan felmérték. Már az 1860/70-es évektől Kautz Gyula tudományegyetemi katedráról a „kívülálló" szemszögéből „kiválólag a felsőbb gazdasági tanodák" korszerűsítését sürgette. Szerinte az agrárszakember „a közhatalmi intézkedések jó vagy káros voltát, az újítások, változások célszerűségét vagy helytelenségét" a nemzetgazdaságtan rendes tárgyként való tanulása alapján bírálhatja el. Ezért a szakértelmiségnek külföldi szerzők, mint Dupuynode (Les lois du travail et de la population), Thünen (Der isolirte Staat) stb. művei tanulmányozását ajánlotta. Ugyanő rektori székfoglalójában és más alkalmakkor az agrároktatás legfelső szintjét az egyetemszervezetbe kívánja beépíteni. Nem elég a „puszta szaktanodák vagy nevelőintézetek" létesítése, hanem a tudományos megalapozás is szükséges. Az egyetemek üdvös hatása — mondja — a legjobb anyagi szervezettségben is a tanárok értékén múlik. De a fordítottja ugyanilyen igaz, hogy az oktató- és kutatómunka tárgyi feltételei sem hiányozhatnak. A külföldi szakirodalmi művek (pl. Claudio Calandra olasz vízjogi, öntözési társulati stb. törvénygyűjteménye) időszakunkban az agrár, a műszaki és a jogi területeket, a modellváltozatok hazai megismertetésével összekapcsoltán, egymáshoz elméleti síkon is közelebb hozták.

143 A költségvetési nehézségek ellenére Budapesten akartak az 1880-as évek elején állatorvosi-, mezőgazdasági- és erdészeti főiskolát létesíteni. Ennek felterjesztése azonban a király jóváhagyását nem kapta meg. Az uralkodó elutasítása a többi között a bécsi hasonintézet kedvezőtlen tapasztalataira hivatkozott. Az elriasztó példaként felhozott császárvárosi Hochschule für Bodenkultur-t viszont éppen ezekben az években lendületesen fejlesztik. Két kara dékánátusi és összintézeti szervezeteit legfelsőbb elhatározás alapján 1878/79-ben építik ki. Hamarosan (1883) még, mint tudjuk, a harmadik fakultást is megszervezik. A budapesti agráregyetem alapítási tervek pedig eredménytelenül ismétlődnek meg.

144 Korszakunk végére demonstrálódik, hogy a tagoltabb magasfokú képzést a közigazgatási feladatok bővülése is megköveteli. Ezt a felismerést az egykorú „státuselőnyt" élvező szakterület képviselete plenárisan fogalmazta meg. A tapasztalatokat összegező 1911. évi Országos Jogászgyűlés kinyilvánította, hogy „az általános jogi és államtudományi képzettség, amelyet a jogi oktatás mai rendszere nyújtani képes, önmagában még nem elégséges a hivatása magaslatán álló és nagy célok megvalósítására törekvő közigaz702