Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - ADATTÁR - Ambrus Béla: Kossuth Lajos londoni bankópere, 1861–1862 / 635–656. o.

közölte, hogy „Kossuth írni tud s a mi lapjainkban közzétenni mindig készen vagyunk anélkül, hogy a belügy értől vagy rendőrfőnöktől engedelmet kérnénk rá".

34 A sajtóhadjárat legnagyobb hatását mind Angliában, mind Európában az a nyomdatermék váltotta ki, amely 3000 példányban 32 oldalon Toulmin Smith neve alatt jelent meg. „KI A MAGYAR KIRÁLY-A KI MOST FOLYAMODÓ AZ ANGOL CHANCERY-BIRÓSÁG ELŐTT" címen nyílt levelet intézett az angol külügyminiszterhez, Lord John Russelhez. A röpiratot szétosztotta minden parlamenti tagnak és Angliában minden hírlapszerkesztőnek. A röpiratot Horn Ede Párizsban élő emigráns barátja fordította franciára s a korábbi nyilatkozatokkal egybefűzve 1000 példányban terjesztették a kontinensen. Ludvigh németre, Sarvady pedig olaszra fordította. A füzetek visszhangjának, fogadtatásának története regény téma lehetne. Magyarországon alig tudhattak a bankóperről. Ausztria gondosan ügyelt a sajtó cenzúrára. Kossuth csempészés útján küldött a röpiratokból, de ennek nem keletkezhetett visszhangja a hazai újságokban. Kossuth tehát a sajtóval nagy port kavart fel Európában és ezzel kitűzött célját elérte, hogy a „tapage infernal" a per tárgyalása előtt megvalósult. Kossuth válasza a keresetlevélre A felperes a keresetlevelében közöltekkel Kossuth olyan nyilatkozatokban foglalt állást, amelyeket Toulmin Smith az angol jogi peres eljárás sajátos formaságait figyelembe véve, megfelelő formába öltöztetett. Felsorakoztatta az egyes pontokra vonatkozó hiteles bizonyítékokat. Első nyilatkozatában

36 jogi formulákba öltöztetett álláspontját közölte Ferenc József keresetlevelére. A második Magyarország közjogának, törvényeinek, országgyűlési határozatainak idevonatkozó adatait tartalmazta, melyek a vádak tarthatatlanságát bizonyították, így a bíróságnak alkalma nyílt azok tárgyilagos megismerésére. Az első nyilatkozat az alábbi pontokban összegezhető: 1. Kossuth kijelenti, hogy aki e perben mint felperes lép fel: nem magyar király, sohasem is volt, sem jogilag, sem tényleg. Jogilag azért nem, mert az elődje még él, formailag pedig azért nem, mert nincs megkoronázva. 2. Hamisan nevezi magát királynak és nincs, és soha nem is volt kizárólagos szabadalma pénzjegyek kibocsátásának engedélyezésére Magyarországon, egyedüli ember, kinek a magyar országgyűlés valaha ilyen felhatalmazást adott egyedül ...én voltam, ki, midőn 1848-ban felelős pénzügyminiszter valék, pénzjegy kibocsátására az országgyűlés felhatalmazott ..." 3. A felperesnek nincs és soha sem volt kizárólagos kiváltsága felhatalmazást adni arra, hogy az ország címerét, mit a keresetlevél hibásan nevez királyi címernek, közzétegye. A magyar korona a nemzet tulajdona, nem pedig a királyé. A kérdéses pénzjegyeken látható jelvények nemzeti emblémák s azoknak használatát gyakorlatban naponta alkalmazzák. 4. A nemzeti jelvények: a jelvény és korona csupán díszként vannak a mondott jegyekre helyezve s nem azért, hogy hitelesítsék azokat. 645