Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - ADATTÁR - Ambrus Béla: Kossuth Lajos londoni bankópere, 1861–1862 / 635–656. o.

Az emigráció kapcsolata az olasz függetlenségi mozgalommal Kossuth amerikai útja után Londonban telepedett le. A világ közvéleményének informálására, nemkülönben a megélhetési gondok csökkentésére vállalta angliai előadói körútját, ahol egyetemi előadásaiban közgazdasági, pénzügyi, jogos nemzeti függetlenségi eszméket hirdetett. Itt csillogtatta meg jogászi, gyakorlati politikusi, államférfiúi tulajdonságait, amelyek sokoldalúvá teszik a róla alkotott képet. Ekkor szerzi meg azokat az angol barátokat, akik későbbi nehéz politikai megpróbáltatásaiban a magyar ügy mellé álltak. Az abszolutizmus elleni küzdelemben a magyar nép nem állt egyedül. A Monarchiával szomszédos népek táborában hasonló elégedetlenség izzott, különösen az olasz hazafiak körében. Az olasz függetlenségi mozgalom három nagy alakja: Manzini, Cavour és Garibaldi. Mindannyian gyűlölték Ausztriát. Amikor megérlelődtek az olasz-osztrák háború feltételei, keresték a kapcsolatot Kossuthtal és a mögötte álló emigráció táborával. A magyarországi emigrációval való együttműködés III. Napóleon csatlakozása után öltött konkrét formát. Cavour felajánlotta a magyar emigráció vezetőinek — Kossuthnak, Klapkának — az olasz szövetséget Ausztria megdöntésére. Kossuth számára szimpatikus volt a mozgalom időszerűsége, mert az olaszországi győzelem a magyar függetlenségi mozgalom folytatását és annak kivívását jelentette volna. A tárgyalások eredménye a Magyar Nemzeti Igazgatóság megalakulása, amelynek nevében folyhattak a megbeszélések. Kossuth egykori feljegyzései

3 nyújtanak képet az előkészületekről, a mindenoldalú feltételek s főképpen a küzdelem folytatásához szükséges pénz biztosításáról. A „pénzszükség" egyes pontjai között olvasható:,,.. a hadjárat kedzetén adjon a kormány (olasz) egynéhány milliót kölcsönképpen, vagy pedig adja hitelét annak megszerzésére. Engedje meg a kormány már most, hogy ezen hitel fejében banknótát csináltathassunk ..."

4 Konkrétabb formában levelez Cavourral és a pontokban foglalt igények között ott találni a Nemzeti Igazgatóság szerződéses okmánya részleteinek terveit. Ezek egyik pontja: A háborúnak kezdetén még nem tudnánk hasznát venni Országunk erőforrásainak és kényszerülve találjuk magunkat arra, hogy Őfensége kormányától kölcsönt kérjünk ... a kampány beindításához, hogy gondoskodhassunk papírpénz kibocsátásáról. Rendkívül sürgős, mert négy hónapot kérnek tőlünk azon technikai munkákra, amelyeket ezen ügy igényel".

5 Továbbá közli másutt: „Tudjuk, hogy egy-egy ilyen bankjegy nyomda gépberendezése 200.000 frankba kerül, bélyegzőkkel, papírral, számozó-géppel, beépítve mindebbe külön a néhány millió kinyomott bankjegyet ..."

6 Az olasz kormány és az Igazgatóság közti megállapodást 1859. szeptember 11-én az olasz minisztertanács elfogadta. Kossuth magyarországi hatalma átvételének megkönnyítésére 500.000 forintnyi hitelt szavazott meg, amelyből 200.000 franknyit fordíthatott a bankjegyek előállításának költségére. A pénzjegy nyomás előkészítésének nehézségei Kossuth terveiben elsődleges helyet kapott a bankjegyeknek a nyilvánosság kizárásával való elkészítése, a gyártás gondolata. Ebbeli aggályait októberben közölte Pulszkyval

7

: 636