Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - FIGYELŐ - Pecze Ferenc: A jog- és igazgatástörténeti kutatások nemzetközi koordinálásának fejlődése / 61–64. o.

Pecze Ferenc: A JOG- ÉS IGAZGATÁSTÖRTÉNETI KUTATÁSOK NEMZETKÖZI KOORDINÁLÁSÁNAK FEJLŐDÉSE Ismeretesek az érdekelt szakemberek előtt a magyar és a csehszlovák jogtörténet-tudomány két évtizedes együttműködésének eredményei. A tudományszervező munka értékét húsz plenáris tanácskozás és számos kiadvány igazolta. Az eleinte bilaterális, majd többoldalúvá bővült vitaüléseken résztvettek az összes európai szocialista és néhány nem szocialista ország tudósai. Jellegzetes vonásuk még, hogy a munkába a rokontudományok képviselőit is bevonták. így az államjog, a civiljog, a munkajog stb. művelői, a történész, közgazdász egyetemi oktatók, tudományos kutatók, valamint levéltárosok és gyakorlati szakemberek (bírák, jogtanácsosok, igazgatási tisztségviselők) egyaránt közreműködtek. Fontos fórumok voltak a konferenciák a fiatal kutatók fellépéséhez, amelyeken eredményeiket a nemzetközi tudományos életnek bemutathatták. A kezdeményező munkát csehszlovák részről V. Vanécek akadémikus, L. Bianchi, K. Rebro és más professzorok segítették. Hozzájárultak a sikerekhez B. Lesnodorski, I. G. Litvinova, E. Melichar, H. Schröder, J. Gaudemet, E. A. Szkripilev, H. Thieme, L. Pauli stb. külföldi tudósok. A hazai jogtörténészek mellett, a rokontudományok képviselői közül pedig Peschka V., Varga János, Szabad György, Mádl Ferenc, Péteri Zoltán, Vörös Károly, Sinkovics István professzorok és többek referátumai fémjelezték az ülésszakokat vagy a gyűjteményes köteteket. Legutóbb a budapesti XVI. magyar-csehszlovák jogtörténeti konferencián kollégáinkkal a közös tevékenységek további lehetőségeiről is eszmecserét folytattunk. Ezen az igazgatástörténet kérdéseiről az ELTE-en rendezetttalálkozón és a korábbiakon is előadást tartott Kállay István az Országos Levéltár osztályvezetője, a történettudományok doktora, akivel a jövőbeni kutatások irányáról beszéltünk. Az eddigi konferenciák és az anyagukból megjelent művek az államjog-, a civiljog-, a büntetőjog- és az igazgatástörténetet tematikusán összegezték. Ezekhez viszonylagos különállással a szellemi alkotások joga, a szabadalmi jog, a munkajog, a földjog stb. fejlődéséről szóló elaborátumok is kapcsolódtak. Az ágazatilag újabban önállósult munkajog- vagy agrárjogtörténet művelésének növekvő feladatairól Kállay István — a konferenciák alkotómunkájának érdemeit méltatva — a következőket emelte ki: A viszonylag fiatalabb jogágak kutatása a levéltárosoknak is újat mond. Elég utalnom - folytatja válaszát a feudális tulajdonformák kutatására: aligha van olyan levéltáros, aki ne ütközött volna e témakörrel kapcsolatos kérdésekbe. Nagy segítséget nyújt Carolus Pfahler: Jus Georgicum (Keszthely 1820.) munkája, amely a korabeli földjogi intézmények kincsesbányája. A munkajoggal kapcsolatban arra szeretnék rámutatni, hogy ilyen vonatkozásokkal a levéltáros gyakran találkozik - nem beszélve a saját, modern munkajogi problémákról - régi bírósági ítéletekben, periratokban, uradalmi jegyzőkönyvekben, szerződésekben stb. Mindenütt tehát, ahol munkáltatói, munkavállalói viszony, vagy abból eredő jogviták előfordulhatnak. Ezért a munkaviszonyok körébe tartozó intézmények - mondja Kállay István — és következésképpen a fiatal szakág egésze történetének, beleértve a munkaügyi igazgatás szervezeti vonatkozásait is, tanulmányozása elől nem térhetünk ki. Ebben az eszmecserében a szomszédos országok közös kutatásainak távlatait Leonard Bianchi vezetőkutató, a tudományok doktora (Szlovák Tudományos Akadémia) a múlt eseményeiből indokolta. Szerencsés adottságnak minősíti, hogy Csehszlovákiát és Magyarországot szoros történelmi kapcsolatok fűzik össze. Szlovákia területe a magyar állammal egységet alkotott, valamint Magyarországnak és Csehországnak közös királyai voltak. A magyar magánjog intézményei a szlovákiai területen egészen 1950-ig éltek, természetesen az 1918-ban keletkezett burzsoá-demokratikus csehszlovák állam módosításaival. Ez a kapcsolatok tárgyi alapja: a múlt közös állam- és jogintézményeinek kutatása. A magyar-csehszlovák együttműködés másik oldala Sarlós Márton professzor életében a személyes kapcsolatokkal, valamint a tovább bővülő tudományszervező munkával Pecze Ferenc szakosztályi titkári tevékenysége révén és Csizmadia Andor szekcióelnöki vezetésével minden irányban a legkedvezőbb volt. A magyar kollégák résztvettek a mi kapitalistakori jogtörténeti tankönyvünk kidolgozásának vitáin, mi pedig szívesen tárgyaltunk Magyarországon a Csizmadia-Kovács tankönyvről. Mindkét részről véleményt mondtunk, de kölcsönös megbecsüléssel. Ügy gondolom, hogy tudósok között ez a helyes, habár sajnos nem mindig így van. Ezt azért hangoztatom, mert a marxista tudósok összhangja rendkívül fontos. Baráti államaink 1945 óta fokozatosan a szocialista rendszerbe léptek és az együttműködésre szorosabb szükségünk lett. Gazdasági alapunk, államrendszerünk, nevelésünk azonos elveken nyugszik és országaink fejlődését közösen kell vizsgálnunk. Sok hasonlóságot, de a nemzetiségi, gazdasági sajátosságokra utaló néhány nem lényeges különbséget is találunk. Nem szabad a földrajzi eltéréseket sem figyelmen kívül hagyni. 61