Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - FIGYELŐ - Az iratmegőrzés biztosítását szolgáló technikai eszközök és tudományos-technikai intézkedések a Szovjetunió állami levéltáraiban / 55–60. o.

Az adatok gépi feldolgozásának lehetősége jelentősen megkönnyíti és meggyorsítja az információszerzést egészében a SZU állami levéltári fondja (GAF), részben pedig az egyes állami levéltárak iratainak tartalmáról. Ezen túlmenően az ATKR létrehozása a jövőben lehetővé teszi, hogy teljesen gépesítsék a meghatározott tematikájú fondok kéziratos másolatainak, a fondismertetéseknek, a tematikai áttekintő jegyzékeknek stb. összeállítását, ami biztosítja, hogy nagy mennyiségű irat kerüljön tudományos használatba és könnyebb legyen az érdekelt intézményeket és a tudományos közéletet informálni a Szovjetunió Állami Levéltári Fondjának dokumentumanyagairól. 6. A mikrofilmek minősége és megőrzésük eszközei javításának kutatása, a mikrofilmkészítés olcsóbbá tétele, a biztonsági másolatok fondjának létrehozása a gyakorlati és tudományos célú iratfelhasználás érdekében, a megőrzés és a restaurációs munka szabályainak és technikai feltételeinek kidolgozása, a mikrofilmek és a berendezés technikai követelményei — mindezek teljesen problematikusak a Szovjetunió állami levéltárai munkájának gyakorlatában. Jelen pillanatban léteznek a Mikrat-300, Mikrat-pozitív filmek, GOSZT-szabvány mikrofilmek, az MRTU 55—4—69 „A filmdokumentumok és mikrofilmek tárolása és védelmi restaurációs munkálata" c, előírás, és ki van dolgozva a gycngekontrasztos szövegű dokumentumok kimutatásának metodikája. A jövőben várható, hogy jelentősen növekedni fog a mikrofilmek és mikroszalagok minőségi jellemzőire — köztük a leképezés frekvencia -kontrasztos jellemzőire, az előhívott ábrázolás szemcsefinomságára és élességére, a filmszalagok színképérzékenységére és a fényképészeti anyagok egyéb műszaki mutatóira vonatkozó kutatások technikai ellátottsága. Az állami levéltárakban folyó munka gépesítése irányainak rövid tárgyalásához azt is hozzá kell még fűznünk, hogy az állami levéltárakban működő mikrofilmkészítő és anyagrestaurálási műhelyekben egyre inkább alkalmazzák az operatív sokszorosítás és a sokszorosítási technika, a különféle laboratóriumi berendezések, mérő- és regisztráló készülékek, korszerű hatóanyagok eszközeit. A Szovjetunióban a levéltárügy továbbfejlesztésének ötéves terve komplex intézkedéseket helyez kilátásba az állami levéltárak technikai ellátásának vonatkozásában. Mikrofilmezés A mikrofilmkészítés széleskörű alkalmazása a Szovjetunióban 1956-ban kezdődött és mindjobban elterjedt az állami levéltárak, könyvtárak, tervező és tudományos kutatóintézetek munkájában. A mikrofilmkészítés iránti megkülönböztetett figyelem a Szovjetunióban azzal magyarázható, hogy a mikrofilmet sikerrel lehet felhasználni a legkülönfélébb célokra is, ami miatt nagy népszerűségre tett szert. Meghatározzák azokat a területeket, melyeken a Szovjetunióban a dokumentumanyag mikrofilmrevitelét alkalmazzák, hogy megteremtsék a legértékesebb dokumentumanyagok biztonsági másolat fondját; biztosítsák a Szovjetunió állami levéltári fondja eredeti dokumentumanyagainak megőrzését; feltöltsék a Szovjetunió állami levéltári fondját olyan anyagok másolataival, melyeket külföldön őriznek; fond szerint vagy tematikailag tegyék közzé a forrásokat; megkönnyítsék a dokumentumanyagok sokszorosításának és visszakeresésének a gépesítését; pótolják a másolatokkal a megsemmisült eredetiket úgy, hogy a raktározási terület csökken; kielégítsék az intézmények és magánszemélyek igényeit. Rendeltetésüktől függően az állami levéltárakban a mikrofilmeknek két fajtája készül: negatívok — állandó megőrzésre (biztonsági másolatok fondja) és pozitívok - állandó felhasználásra. Negatív mikrofilmeket fekete-fehér és színes filmen készítenek, pozitívokat viszont a negatív kontakt másolásával a megfelelő pozitív filmre. Mint ismeretes, a gyengekontrasztos színes anyagokat is őrző állami levéltárak számára nagy a jelentősége a színérzékenység ésszerű kiválasztásának. E célból a Szovjetunióban 1962-ben befejezték pankromatikus mikrofilmszalag kidolgozását, mely a Mikra-300 elnevezést kapta. Ez a szalag jóval magasabb fokú kontraszt-koefficienssel és felbontó képességgel, jó fényudvarmentes védelemmel, az emulziós réteg magasabb hőállóságával rendelkezik. A szalagnak ezek a tulajdonságai lehetővé teszik, hogy mind a vékony vonalakkal rajzolt tervrajzokról, mind a különféle alátétű, más-más színű, nem kontrasztos szövegű levéltári dokumentumokról jól olvasható mikrofilmeket kapjunk. Túl ezen, a Mikrat-300-as lehetőséget ad arra is, hogy nagyfokú kicsinyítéssel vegyünk föl dokumentumokat, ha rendelkezésre állnak megfelelő felbontóképességgel bíró lencsével ellátott mikrofilmfelvevő készülékek. Erre a szalagra a Szovjetunió Levéltári Főigazgatóságának munkatársai az összövetségi Filmtudományi Tudományos Kutatóintézet dolgozóival együtt kidolgozták a GOSZT 10891-64. sz. szabványt. A Mikrat-300 fényérzékeny minden látható fényre, amely lehetővé teszi, hogy ne csak fekete, hanem színes szövegeket és grafikus ábrázolásokat is fel lehessen vinni rá. Lehetővé teszi, hogy jobb kontrasztú színes, fekete és kézírásos szövegeket kapjunk mikrofilmen, mint az eredeti. 1964 és 1967 között olyan speciális pozitív szalagot dolgoztak ki mikrofilmezésre, mely jobb technikai mutatókkal rendelkezik. A Mikrat pozitív elnevezést kapta. A kísérletek eredményeképpen megmutatkozott, hogy az 56