Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - Révész Tamás Mihály: A dualista állam sajtórendészete, 1867–1875 / 557–590. o.

közzétett izgató czikkek"

56

, s a Reform egy izgató cikkének regisztrálása

57 példázzák fenti megállapításunkat.

58 A SAJTÓRENDÉSZETI INTÉZKEDÉSEK GYAKORLATA ÉS TANULSÁGAI Az Országos Levéltárban őrzött források jelzeteit, a mutató- és iktatókönyvek sajtóra vonatkozó bejegyzéseit a számok nyelvére lefordítva megállapíthatjuk, hogy a dualista politikai viszonyok stabilizálásáért felelős minisztérium a vizsgált első évtizedben kétezernél is több alkalommal intézkedett, regisztrált a hírlapirodalmat közvetlenül, vagy közvetve

59 érintő ügyekben. Ez az önmagában is tekintélyes szám, s különösen a mögöttük meghúzódó tartalom láttán nem tűnik alap nélkülinek a következtetés: a belügyi tárca sikerrel birkózott meg a szövevényes, kusza hazai sajtóviszonyok áttekintésének feladatával, s alárendelt szerveivel karöltve, ha nem is teljes, de megközelítően hű képet nyert a hazai sajtótermékek irányáról, politikai tendenciáiról. De a sajtónyilvántartás és hírlapfigyelés hatalmas információs anyagának birtoklása

60 csupán egyik előfeltétele volt a kormányzat, s a belügyminisztérium aktív, hathatós sajtópolitikájának. A sajtóviszonyokba való direkt beavatkozás hatósági, jogi eszközei — a katonai határőrvidék területét kivéve — a negyvennyolcas sajtójog épületének csaknem maradéktalan renoválásával azonban már nem álltak rendelkezésre. A büntetőjogi megtorlás radikális, ám kétélű, s biztonsággal ritkábban alkalmazható fegyverén kívül,

61 a központi és a helyi közigazgatási szervek a sajtó ellenőrzésére, irányítására kizárólag a sajtórendészeti előírások elmulasztásának szankcióit vethették be. A belügyminisztérium biztosítékrendészeti tevékenysége Korábbi tanulmányunkban midőn

62 az állami szervek sajtó fölötti felügyeletét megalapozó rendészeti előírások szabályait elemeztük, nem szóltunk azokról a törvényi rendelkezésekről, amelyek a biztosíték letételéről, vagy a kötelespéldány beszolgáltatásáról „megfeledkezőket" büntetőjogi hátránnyal sújtották. Adósságunkat e helyütt törlesztve, az 1848. évi 18. te. 31. §-át citáljuk. E törvényhely mondta ki ugyanis, hogy a rendőri „föltételek betöltése nélkül" jelentkező lapok kiadója „egy évi fogságig és 500 forintig terjedhető büntetéssel sújtatik".

63 A kötelespéldány bemutatását elmulasztókkal szemben a törvény jóval enyhébb joghátrányt helyezve kilátásba leszögezte, hogy csupán emiatt „a lapok szétküldözését megtiltani nem szabad, hanem ki e szabály ellen vét, 200 forintig terjedhető pénzbüntetéssel fog megbüntetni".

64 A hatvanhetes rendeletek a törvény e világos rendelkezéseit újjáélesztették, s így azok alkalmazhatóságát nem lehetett megkérdőjelezni. A sajtófelügyelet, és rendészet azonban Üyen kérdőjelek nélkül is nehézkesen, akadozva indult be. A kezdet bizonytalanságát természetesen az első év belügyi hírlap-nyilvántartásának hiányosságai is magyarázzák. A biztosítékrendészet liberális gyakorlatára elsőként a minisztertanács figyelt fel. A kormány 1867. június 18-i ülésén megállapították: „több hírlapok azon ürügy alatt, hogy hétfőn meg nem jelennek — a mindennapi lapok közé nem tartoznak — csak a fél 562