Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - Kállay István: Hitbizományok iratai az Országos Levéltárban / 537–545. o.

Kállay István HITBIZOMÁNYOK IRATAI AZ ORSZÁGOS LEVÉLTÁRBAN Az Országos Levéltár — 11 családi levéltárban — mintegy 30 hitbizomány iratait őrzi. Ez a szám a magyarországi hitbizományok számához viszonyítva talán nem tűnik soknak, mégis nemzetközileg egyedülálló abból a szempontból, hogy sehol nincs ilyen menynyiségű hitbizományi iratanyag koncentrálva. Ez mindenképpen indokolja ismertetését. A feudális családi hitbizomány elnevezése

1 (fideicommissum, Fideicommiss) a római jogból származik, ahol eredetileg nem jelentett mást, mint az örökhagyó megbízását a hagyatékból részesülő személy részére, hogy a hagyatékot (vagy bizonyos részét) egy harmadik személynek juttassa. Szólhatott a megbízás a megterhelt halála utánra is egy vagy több fokon úgy, hogy az illető örökséget a megjelölt személy kapta.

2 Az újabb kutatások arra utalnak, hogy a hitbizományok először Franciaországban alakultak ki,

3 ahol a hűbérbirtok örökölhetővé válásával a hűbérurak érdeke lett a hűbérbirtok (fief) oszthatatlansága. A kisebb hűbéreseknél a XIII. században jelent meg az elsőszülöttségi jog, amelyet a következő században mar a család fényének (splendeur de la famille) fenntartásával indokoltak. Németországban

4 a hitbizomány kevésbé merev formában jelentkezett. A főnemesek törzsjavaiban (Stammgüter) az elsőszülött örökölt, a birtokkal csak az agnatus rokonok hozzájárulásával rendelkezhettek. Ezt a családi hitbizományi a XIV. századtól az alsóbb nemesség, sőt egyes hatalmas kereskedők - köztük a Fuggerek - is átvettek. Spanyolországban

5 kezdetben a király jelölte ki az örököst, majd a XV. századtól a családok maguk állítottak fel oszthatatlan és elidegeníthetetlen hitbizományokat. 1559-ből és 1571-ből ismerünk dalmátországi hitbizományokat, az első osztrák hitbizomány 1584-ből való.

6 A családi hitbizomány alapeszméje egy tekintélyes vagyon oszthatatlan és elidegeníthetetlen fenntartása a családban, egymás után következő nemzedékek előre kijelölt valamelyik tagja számára. Célja a „család fényének" fenntartása, a közéleti szereplésnek és rangnak megfelelő jövedelem biztosítása. Hitbizomány alapító-okirat, halálesetre szóló végrendelet, szerződés vagy királyi adomány útján jöhetett létre. Az öröklés rendje szerint megkülönböztetünk primogeniturát (első fiúszülöttség), majorátust (ízközelségi fiúutódlás) és senioratust (a fileszármazók közül a legidősebb örököl). A családi hitbizomány lényege tehát az örökösödés különleges szabályozása

7

, az oszthatatlanság deklarálása. Magyarországon az ősiség gátolta a hitbizományok létrejöttét és elterjedését, hiszen lényege az öröklésre jogosultak közötti osztály volt. Hitbizomány esetén viszont az öröklést nem az ősiség, hanem az alapító akaratnyilvánítása állapította meg. 537