Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - Dóka Klára: Az Országos Öntözésügyi Hivatal szervezete és iratainak forrásértéke / 525–532. o.

Dóka Klára AZ ORSZÁGOS ÖNTÖZÉSÜGYI HIVATAL SZERVEZETE ÉS IRATAINAK FORRÁSÉRTÉKE A mezőgazdaság fejlődése, a belterjes gazdálkodás kialakulása következtében az ország fejlettebb területein már a XIX. század első felében kísérleteztek a nyári szárazság idején a csapadék pótlásával. Az 1820-as évektől a magyaróvári uradalomban 88 holdas rétöntözést létesítettek, 1826-tól Andornakon (Borsod megyében) 70 holdon öntöztek, de szórványosan találkozunk öntözésekkel más nagybirtokokon is.

1 A mezőgazdaság kapitalista átalakulásával az öntözéses gazdálkodás elterjedése is nagyobb lendületet vett. Az 1863-as aszályos esztendőben a lakosság ellátásában probléma jelentkezett, és ez a gabonatermelő vidékeken sürgette főként a kérdés megoldását. Fontos volt az öntözés megszervezése a szabályozott folyók mellett, a hajdani mocsarak helyén is. A volt ártereket elfoglaló lakosság teljes értékű termőföldként kívánta igénybe venni a területet. A folyók szabályozásával a talajvíz szintje rendszerint leszállt, a vízigényes rétek, legelők egyre jobban kiszikkadtak, így az ármentesítés befejezésével az öntözés kérdése azonnal napirendre került. A legkorábbi sikeres folyószabályozás — a Sárvíz, Sió csatomázása — után 1863-ban megalakult a Sárvízi öntöző Zsiliptársulat, és az 1861-ben megszervezett Marcalvölgyi Vízitársulat a Marcal szabályozása mellett felvette az öntözést is programjába. 1879-tól — Kvassay Jenő irányításával — megszervezték a kultúrmérnöki intézményt, amelynek egyik fő feladata az öntözés és talajjavítás volt. A kultúrmérnöki hivatalok tervei alapján 1918-ig 26.937 kat. hold öntözést létesítettek, és az első világháború utáni években az öntözött területek aránya tovább nőtt.

2 Az 1900:30. te. lehetőséget adott öntözőtársulások létrehozására. Ennek alapján alakult meg 1903-ban a Kopházi, 1907-ben az Ikervári Rétöntöző Társulat. A XIX. század második felétől sokat fejlődött az öntözés módja és technikája is. A század 70-es, 80-as éveiben az első öntözőtelepek a nagybirtokokon jöttek létre. A folyók, tavak vizét csatornákban a rétekre, legelőkre vezették, ahol az időnként megismétlődő árasztó öntözés nem tett a növényekben kárt.

3 Az 1890-es évektől a barázdás öntözés kezdett elterjedni, amely a kertekben, gyümölcsösökben jól alkalmazható volt. Az öntözés meghonosításában a kisbirtokosok és a bolgárkertészek vették át a vezető szerepet. Különösen sok öntözéssel találkozunk a városok közelében, ahol nagy volt a termények iránt a kereslet.

4 Az 1920-as évektől elterjedt a permetező öntözés, amely már a szántóföldeken is alkalmazható volt. A legkorábbiak közé tartozik az 1920-ban Mikosdpusztán létesített telep, amely burgonyaöntözésre szolgált,

5 vagy 1924-ben a nagycenki cukorgyár répaföldi öntözése.

6 Az öntözőtelepek költségeit a birtokosok, bolgárkertek tulajdonosai 525