Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - KRÓNIKA - Káposztás István: Dr. Endrényi Ferencné (1942–1977) / 467–468. o.

Dr. Endrényi Ferencné (1942-1977) Fájdalmas szívvel, mélyen megrendülve gyűltünk össze 1977. február 5-én az óbudai temetőben, a néma csönd, a megrendítően komor gyász világában mindazok, akik szerettük és tiszteltük Dr. Endrényi Ferencnét, született Pördi Évát, hogy végső búcsút vegyünk tőle, hogy lerójuk kegyeletünket, s együtt emlékezzünk a kedves munkatársra, a mély érzésű emberre, a felejthetetlen édesanyára. A halál mindig fájdalmas csapás a hozzátartozók, a barátok számára, de kegyetlenül az, ha egy élet ilyen korán, szinte érthetetlen tragikus hirtelenséggel ér véget, mint az övé. Kolléganőnk egy szombati napon még kedves mosollyal, teljes nyugottságot sugárzó arccal, gondos háziasszonyhoz illően családi teendőkre készülődve, siető léptekkel köszönt el tőlünk, s hétfőn már hiába vártuk, várták mindazok az ügyfelek, akiknek tájékoztatását oly készséggel, lelkiismeretességgel intézte nap mint nap. Dr. Endrényi Ferencné egyik alapító tagja volt az Új Magyar Központi Levéltárnak, 1963-ban került az Országos Levéltári népi demokratikus osztályára, mint levéltári anyag kezelője. Ezt a munkát kezdettől fogva nagy igyekezettel, kiváló érzékkel és pontossággal végezte. Később a levéltári anyag rendezéséről áttért a könyvtári anyag kezelésére. Ügy érezte, hogy ezt a feladatkört jól csak szakképesítéssel tudja ellátni, s bár erre senki sem kényszerítette, hároméves könyvtáros iskolára jelentkezett, majd 1974-ben kitűnő eredménnyel könyvtáros oklevelet szerzett, miközben több éven át orosz nyelvet is tanult. A munka, a családi teendőkkel járó gondok mellett önképzés útján szorgalmasan gyarapította kulturális, irodalmi műveltségét: a legkülönbözőbb irodalmi, művészeti folyóiratoknak volt rendszeres olvasója. Irodalmi, zenei tájékozottságát, érdeklődését mi kolle'gák is nagyra értékeltük. Dr. Endrényi Ferencné az utóbbi években mint könyvtáros és a kutatóterem vezetője fejtett ki igen hasznos tevékenységet a levéltárügy szolgálatában. Komoly érdemei voltak, hogy az Új Magyar Központi Levéltár könyvtára mind mennyiségileg, mind rendezettségi szinten számottevő szakkönyvtárrá fejlődött-, valamint, hogy kutatótermünk forgalma a szakszerű, gyors, előzékeny kiszolgálás következtében jelentősen fellendült. Hyen irányú pontos, szakszerű tevékenységét nagyra értékelték az intézményvezetés, a felettes szervek is: jó munkájáért többszöri elismerésben, 1975-ben pedig miniszteri dicséretben részesült. 467