Levéltári Szemle, 28. (1978)
Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - Szabó Ferenc: Fióklevéltár Békésen / 37–39. o.
A szerény befogadóképességű (mintegy 400 fm.) békési részleg fióklevéltárrá fejlesztésére - több, itt nem részletezhető, de fölöttébb tanulságos útkereső kísérlet után - 1976 márciusától fogva mutatkoztak remények, amikor Békésen, a Petőfi u. 14. szám alatti épületben megszüntette működését a Magyar Nemzeti Bank helyi fiókja. A Megyei Tanács és az MNB központja közötti alkudozás után - versenyt futva az egyik helybeli tsz-szel, amely székház céljaira kívánta átvenni az épületet - 1976. szeptember 29-én a Megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya átvette a volt bankfiók 179 négyzetméter kiterjedésű irodaépületét levéltári célokra, négyszázezer forint lefizetése ellenében. Az épület mintegy nyolcvan esztendős lehet, a századfordulón adóhivatal és pénzügyőri laktanya, az első világháborút megelőző időktől hitelszövetkezeti székház volt. Állapota közepesnek mondható, de teljes felújítást kívánt. A Békési Építőipari Szövetkezet 1976 decemberében fogott hozzá a megrendelt munkálatokhoz. Nem várt fordulatok (pl. az épület alatt egy teljesen elfalazott, lejárat nélküli pincét találtak, s emiatt két helyiségben új födémet kellett csinálni) hátráltatták az építőket, 1977 április végén azonban mégis megkezdődhetett az állványszerelési munka, a gyulai levéltári dolgozók rendszeres kiszállásával és a békési munkatársak erőfeszítésével. Májusban már iratszállítások történtek az új épületbe, bár az építők a munkát csak 1977 augusztus elején fejezték be véglegesen. Az átalakítási munkákkal kapcsolatos sokféle ügy intézése Kis Lászlóra, a fióklevéltár 1977 márciusában kinevezett vezetőjére és Balázs Gy. Mihályra rótta a legtöbb terhet, de a levéltár igazgatójától is állandó készenlétet kívánt. A levéltár első nagyobb békési „megmozdulására" 1977. augusztus 21-én került sor, a fióklevéltár épületében, annak ilyen célra kialakított, zárt rendszerű tárolást biztosító raktárában megnyitott békés-tarhosi énekiskolai állandó emlékkiállítással. A levéltári dokumentációra alapozott kiállítás az 1946-1954 között működő, s a kodályi énekpedagógia első hazai megvalósítását jelentő, több szintű képzést nyújtó intézet múltját - a felszabadulás utáni közművelődés országosan kiemelkedő fejezetét - ismerteti meg a látogatókkal. A békés-tarhosi emlékkiállítást követően folytatódott a saját erőből felszerelt állványokkal (Dexion-Salgó) ellátott raktárhelyiségek iratanyaggal való megtöltése. Ez két fő forrásból történt: Gyuláról Békésre kerültek azok az iratanyagok, amelyek a fióklevéltár hivatalosan meghatározott gyűjtőkörébe (Békés város, a környező községek és a szeghalmi járás területén keletkezett fondok anyaga) tartoznak, továbbá azok, amelyeket célszerűen át lehetett csoportosítani. (Az 1950 után keletkezett, bármilyen szintű tanácsi iratok teljes egészében, az államosítás utáni, gazdasági szervek iratai zömmel Békésre kerültek. Békésen folyik az állami anyakönyvi másodpéldányok kezelése is.) A „benépesítés" második forrása azon iratok átvétele volt, amelyek kintlévőségünk legértékesebb részéhez tartoznak, s selejtezettségük alapján erre alkalmasak voltak. Ilyen alapon a Megyei Tanács legfontosabb osztályainak anyagát vettük át, 1951-től 1962-ig terjedően. A fióklevéltárba történő iratszállítást minden esetben gondos előkészítés, szükség esetén dobozolás előzte meg. Ennek köszönhető, hogy az iratok rendjében csak kisebb, könnyebben helyreállítható zavarok keletkeztek. A Gyulán ilyen módon felszabaduló férőhelyre - mintegy 340 fm. terjedelemben — a 101/1976. KM. sz. utasításnak megfelelően a Csongrád megyei Levéltártól vettük át az illetékességünkbe tartozó s a volt Csanád megyéből 1950-ben Békés megyéhez csatolt járások és községek levéltári anyagának egy részét. Begyűjtésre is vállalkozni tudtunk, s megoldódott kézikönyvtárunk egy helyre telepítése is. A békési fióklevéltár az ünnepélyes avatás időpontjában már 98%-ban telített raktárakkal rendelkezett, s két épületében együttesen mintegy 1030 iratfolyó méternyi anyagot tárolt. 1977. december 1-étől a Békési Városi Tanács a Petőfi u. 4. szám alatti épületben további 91 m 2 alapterülettel öt újabb helyiséget bocsátott rendelkezésünkre, amely - a munkaszobák jobb kialakítása mellett - még mintegy 350 fm. gyarapodást tesz lehetővé, összesen tehát kb. 1400 fm anyaggal rendelkezik a fióklevéltár 1978 elejétől. Az iratanyag mennyisége és minősége lehetővé teszi, hogy ne csak a belső munkára szorítkozó tevékenységet folytasson, hanem a megyei levéltár adottságait, a gyulai munkatársak segítségét is igénybe véve a tudományos munkában is megtegye a kezdő lépéseket, a közművelődésben pedig kiszélesítse működését. A Békés történetéről és néprajzáról készülő monográfia munkálatainak támogatása különösen fontos feladata. Kutatószobáját kézikönyvtárral (mintegy 500 kötet) és mikrofilmleolvasóval szereltük fel. A fióklevéltár vezetője 1977 szeptemberétől a levéltári ismereteket oktatja a békési Szegedi Kis István Gimnáziumban folyó közgyűjteményi kezelőképzés keretében. (A gimnázium igazgatója, tanárai és diákjai a fióklevéltár berendezésében sok társadalmi munkával segítettek bennünket mindvégig.) Joggal adódik a kérdés beszámolónk olvastán: Helyesen, a levéltári anyag jobb védelme és jobb felhasználása érdekében cselekedtünk-e a fióklevéltár felállításával? Egyáltalán, megvizsgálandó volna, hogy a szinte mindenütt szorító férőhelyhiánynak a fióklevéltárak gyarapításával történő részbeni mef oldása távlatilag járható út-e, nem vezet-e a megyei levéltári anyag és a levéltárosi munka célszerűtlen szétparcellázásához? Saját eddigi tapasztalatainkat úgy summázhatjuk, hogy a fióklevéltárak megfelelő arányú és megfelelő feltételek melletti szaporítása - mindaddig, amíg korszerű levéltárak építéséről nem beszélhetünk - igen jelentős segítséget jelenthet az elhelyezési gondok megoldásában. Az sem lehet kétséges, hogy a levéltári munka célszerűbben látható el egy-egy megyében (különösen a külső ellenőrzés és a közművelődési feladatok), ha nem egyetlen városból történik. Úgy látjuk, hogy megyénként 38