Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - ADATTÁR - Pecze Ferenc: A hazai agrárfelsőoktatás hálózatának kialakulása 2. / 367–398. o.

kezdődő államfejlődéshez átvezető periódusváltást az agrárfelsőoktatás tekintetében néhány évre széthúzták. A rákövetkező időszakhatárt megközelítőleg majd 1875 táján lehet kijelölni. 12. Felsőfokú agrártanintézetek Most vizsgált időszakunkban az agrárszakképzés műhelyeinek élén önálló szervezetben a pesti állatorvosi és a mosonmagyaróvári tanintézetek helyezkedtek el. Az agrárfelsőoktatási intézmények katalógusába tartozik még ekkor a Selmecbányái akadémia keretében a viszonylag különálló erdészoktatás szerve is, amelynek saját képesítésadási joga volt. Ugyanitt kell említeni a budapesti műegyetemi szakképzésbe alkotóelemként beépült mezőgazdaságtani és erdészeti enciklopédia tanszéket. Végül a keszthelyi, a debreceni, a kolozsmonostori, a kassai gazdasági, valamint a fővárosi (előbb a Terézvárosban, majd Budán működött) kertészeti tanintézetek is az agrárszakképzés fontos színhelyei voltak. Ezek részben az előzményeikre és főleg a későbbi szintemelkedésükre tekintettel érdemelnek figyelmet. Szervezeti szempontból a kiegyezések küszöbén és közvetlenül utána az állatorvosképzés jelentősen átalakult. E szakterületet az 1860-as évek elejétől, az önkényuralom alatt időlegesen kikény szeri tett K. K. Tierarznei Institut elnevezés helyett, hivatalosan a Pesti m. kir. Állatgyógyintézet fémjelzi. Másik lényeges változásként a német oktatási nyelv mellett magyarul is, az 1873—74. tanévtől pedig csupán így tanítanak. Időszakunk kezdetétől ,fi jelentős, szinte ugrásszerű, fejlődésit) ... a közelmúlt alig egy évtized (1867-1875) alatt" Kotlán Sándor mind az 1941-ben, mind 1962-ben megjelent műveiben méltán a kiegyezés folyományának tartja. (94) Az állatorvosképzés javára előbb a kultusz-, majd 1869 márciusától a földművelésügyi tárca tett intézkedéseket. Közben az 1870-es évtized kezdetén az állami költségvetés jóvoltából az oktatók létszáma növekedett; Czakó Kálmán tanársegédet a bécsi rokonintézetbe küldték hosszabb tanulmányútra. Az intézeti alkotó légkört és az oktatómunkát 1873-tól 1875-ig terjedő tanévekben néhány kényelmetlen-kényes epizód zavarta meg. Ezek közül különösen terhes következményekkel Szabó Károly „sebészkórodai tansegéd" kiválása, továbbá főként Kassay Albert végzett állatorvos „bonctani tansegéd" ügyei jártak. Utóbbinak állatgyógyintézeti munkakörével az egyidejű orvoskari hallgatói tanulmányait összeférhetetlennek minősítették. Az inkompatibilitás kimondására a tanintézetet olyan aggály késztette, hogy a fiatal oktató, a medicina elvégzése után, munkájától várhatólag megválik. A vihart kavaró eset a felügyeleti szaktárca legmagasabb vezetését a tanintézetben helyszíni beavatkozásra indította. Az egyetemi orvoskart is érintő ügy rendezésének kulminációs pontja volt, amikor a miniszter személyesen lépett közbe. Ugyanis gr. Zichy József kíséretével „az állatgyógyintézetben váratlanul megjelent és a tantestületet rendkívüli ülésre hiván egyben elnöklete 380