Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - Hajdu Lajos: A tanügyi igazgatás megszervezése és működésének első 15 éve Magyarországon, 1776–1790 / 23–30. o.

számos tanító felcsapott élelmezési (hadtáp) tisztnek; több faluban az uradalom, illetve az elöljáróság katonának adta a ráerőszakolt pedagógusokat stb.... (14) A sors különös fintoraként a nemzet napszámosai a felvilágosult kormányzati rendszer előnyeit nem (vagy csak alig) élvezték, a jozefinizmus bukása után azonban a nemesség elsősorban rajtuk verte el a port, mert ez sokkal veszélytelenebb volt, mint a főispánokkal, királyi biztosokkal vagy más hivatalnokokkal való „leszámolás". 9. II. József doktriner (a realitásokkal nem számoló, a számbajöhető társadalmi és politikai támaszokat is maga ellen fordító, minden baj egyidejű felszámolására törekvő - tehát fontossági sorrendet nem ismerő) reform-politikája meghozta a ,.gyümölcseit": kormányzati rendszere lényegében már 1788-ban összeomlott, a visszavonó rendelet tulajdonképpen csak a kialakult helyzetet ismerte el, azt szentesítette. Sok tanulságot nyújt azonban mégis az 1790-es megyei közgyűlések feliratainak elemzése, elsősorban azért, mert ezekből világosan kirajzolódik, hogy a nemesség mit és miért kárhoztatott a „kalapos király" reformtörekvései közül. A tanulmányi rendelkezések bírálata a megyei közgyűlések felirataiban természetesen kisebb hangsúlyt kapott, mint a sokkal sérelmesebb földmérés, a német nyelvrendelet, a büntetőtörvénykönyv, az önkormányzatok megszüntetésének stb.... kárhoztatása de a magasztos elvek hangoztatása mögül itt is mindig kilátszik a nemesi érdek lólába. A mindenféle szempontból legfigyelemreméltóbb és legértékesebb Gömör-megyei felirat (1790. január 25.) például az alábbiak szerint foglalja össze a ,.nemzet" oktatáspolitikai sérelmeit: „14-dik sebünk az, hogy az ifjúság tanéttatására rendeltetett úgynevezett fundátiók a nagyoknak céllyok ellen az oskolai fundus kasszájához vonattattak légyen; hogy az oskolákban a taníttói fizetéseknek béhozattatások által sok jeles elmék - a fizetésre tehetetlenek lévén - az eke szarvának megfogására, vagy pedig kézi mesterségeknek felvételére kénszeríttettek; hogy a sinórmértékhez szabott oskolákban a megkóstolt természeti szabadság maga gyenge idejében megfojtatik, a rabi vak szolgálatra előre készíttetik". (15) Sopron nemessége már szókimondóbb és álláspontját nem rejti természetjogi frazeológia burka mögé, azért ítéli el az új tanítási módot „mivel az úgy neveztetett didactrum-fizetés a szegényebbektül (kik velünk egy nemesi szabadságban vágynak és valóban jó nemzetségbül lévén, tanulás által magokat elől segéthetnék) ki nem tellik, holott sok fundátiók az nemes ifjakra tétettek, melly fundátionális pénz stipendiumképpen több paraszt, mint nemesifjaknak az fundátor akarattya ellenére osztattatik". (16) Valamivel később Zágráb nemesi közössége még nyflíabban fogalmazza meg a nagy sérelmet: az alapítványi összegek „államosításával" jelentős veszteség érte a nemességet, mert megfosztották attól a csekély hitel-lehetőségtől is, amit addig élvezett, ami a reformok bevezetése előtt a gazdálkodási szorgalom (industria) serkentésének szükséges eszköze volt és — állításuk szerint - nemcsak a nemesi famíliák fenntartásának, hanem az általános boldogulás előmozdításának, sőt gyakran a nyomor és az elemi csapások által okozott bajok enyhítésének is egyetlen eszköze volt. (17) De a rendek nemcsak a jozefinista „újításokat" támadták, hanem magát a Ratío Educationis-t is (ők is felismerték, hogy az „oktatás — politikum -" igaz, ezt ők más értelemben gondolták), így az új uralkodó, II. Lipót az 1780as helyzet visszaállítását előíró rendeletében számos — a tanügyi igazgatásra vonatkozó — változtatásra adott utasítást; megszüntette az iskolavizitátori tisztséget és elrendelte, hogy minden megye válasszon a legtekintélyesebb és legfelkészültebb nemesek közül egy iskolafelügyelőt, aki lényegében átveszi a népiskolai ellenőrök addigi feladatát. Elrendelte azonban azt is, hogy a tanulmányi alapból kikölcsönzött tőkék — amennyiben azokat még nem fizették vissza - maradjanak kinn továbbra is a nemeseknél; eltörölte a közép- és felsőiskolákban bevezetett tandíjakat (ezzel a tehetségvédelem anyagi alapjai is jelentős mértékben csökkentek); mindenütt visszatértek a régi tanítási metódushoz, elemi szakismeretek helyett tehát továbbra is csak az olvasás, írás, számolás alapjaira oktatták a népiskolában a gyermekeket; az új uralkodó a kerületi tanulmányi főigazgatók lelkére kötötte a „megyei alkotmány tiszteletbentartását" stb.... (18) A restauráció azonban nem volt teljes, II. József rendelkezései közül több olyan, amely visszalépést jelentett a Ratio Educationis-hoz képest, továbbra is hatályos maradt - egyebek között 1790 után is megmaradt az 5 tankerület. Mindezek eredményeképpen a népoktatás helyzete 1780-hoz viszonyítva rosszabbodott és ez a folyamat erősödött a kormányzati célok megváltozásával - ennek talán legárulkodóbb dokumentuma Sándor Lipót nádor 1795. áprilisában benyújtott nagy memoranduma. Ebben — egyebek között — teljesen feleslegesnek tartja az ország egyik legfontosabb tisztségének betöltője a falusi népiskolákat, megítélése szerint az ismeretek elvonják a falusi embert fő feladata teljesítésétől, a munkától, gazdálkodástól — ezért a népnek nincs szüksége művelődésre. A nádor szerint a falusi iskolákat legjobb lenne megszüntetni, a körülmények miatt azonban a direkt módszer alkalmazása helyett célravezetőbbnek tartotta a támogatás megvonását: úgy vélekedett, hogy a földesurak és a községek követni fogják az állam példáját, mert örülnek, ha az iskolafenntartási kötelezettségüktől szabadulhatnak. (19) Ezzel a magyar oktatási igazgatás megteremtésének első nagy, pezsgő időszaka lezárult, sem a nemzetközi, sem a belső körülmények nem kedveztek ahhoz, hogy az elkövetett hibákat kijavítva, az elért eredményeket megszilárdítva szaporítsák a „kiművelt emberfők" számát; a nemzet fejlődésének e fontos kérdése csak a reformkorban kerülhetett ismét előtérbe. 29