Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - Simonffy Emil: A balatoni üdülőövezet kialakulásának hatása a környék mezőgazdasági termelési struktúrájára 1. / 259–269. o.

A balatoni üdülőövezet hatásának vizsgálatát két problémakörrel kezdtem el: 1. A mezőgazdasági művelés alatt álló terület megoszlása művelési ágak szerint 1895 és 1962 között. 2. A vetésterület megoszlása a főbb növénycsoportok között 1936 és 1962 között. Az üdülőövezet hatásának vizsgálatakor a rendelkezésre álló községsoros adatok közül ezt a két kérdést tekintettem a legfontosabbnak, bár ezt még feltétlenül ki kell egészíteni az állatállomány vizsgálatával a további kutatások során. Munkahipotézisként két községcsoportot alkottam, két parti övezetet állítottam fel. Az első parti övezethez soroltam azokat a községeket, amelyek közvetlenül érintkeznek a Balaton partjával, ahol az üdülőterület elhelyezkedik. Az első övezethez számítottam még Hévíz nagyközség területét (ezt külön indokolni nem kell), továbbá néhány olyan községet, amelyek területe korábban kinyúlt a Balaton partjára, és így a régebbi adatok nem különíthetők el (pl. Kőröshegy). Nem számítottam viszont az első parti övezethez Balatonszentgyörgyöt, amelynek területén még üdülőterület nem alakult ki. A második parti övezetbe soroltam az 1935-ben érvényes járási beosztás szerint a Balatonparton fekvő járásokba tartozó községek közül azokat, amelyek nem az első parti övezethez tartoztak. Kisebb korrekcióra itt is szükség volt. A régi járási határok figyelembevételére Tóth Tibornak (4) a szekszárdi konferencián elhangzott előadása hívta fel a figyelmemet és fogadtam el eredményeit munkahipotézisül. Az 1935. évi járási határok használata különben is sok vonatkozásban előnyös. Az 1935. évi földbirtok-statisztika járási összegezései igen fontosak a mezőgazdasági viszonyok községsoros adatainak korrekciója érdekében. Ez különösen az aprófalvas településszerkezetű területeken lényeges, ahol a kis határok miatt nagyon sok a bebíró (külbirtokos) tulajdonos, ami egy-egy község földbirtokviszonyait torzítja. Természetesen számolnunk kell az idők során bekövetkező közigazgatási változásokkal, és lehetőleg azonos területre vonatkozó adatokat kell összehasonlítani. Ezt azonban teljes mértékben nem tudjuk megvalósítani, mert egyes határrészek, sőt külterületi lakott helyek átcsatolását statisztikai adatsorainkban nem tudjuk követni. A vizsgálatoknál nagyon lényeges, hogy összehasonlító területet is figyelembe vegyünk, nehogy helyi jellemzőnek tekintsünk olyan tendenciát, amely nagyobb területen is hasonló módon érvényesült. Az összehasonlító terület megválasztásánál is körültekintően kell eljárni. Jelen esetben nem elégedtem meg csak a jelenlegi két Balaton parti megye vizsgálatával, hanem figyelembe vettem Fejér és Zala megyéket is. Ez utóbbi 1950 előtt részesedett a Balaton partjából és a balatoni üdülőövezet hátterét képezte. Mai területének egyes községei Keszthely közvetlen gazdasági vonzáskörzetéhez tartoznak (Zalaapáti vidéke). Külön részletvizsgálatok volnának szükségesek annak feltárására, hogy e terület mezőgazdasági termelésében a balatoni üdülőövezet milyen szerepet játszott és játszik. Fejér megye mai területéhez a balatoni második parti övezetbe sorolt községek is tartoznak, bár a megye mezőgazdasági termelésében nyilvánvalóan más tényezők (a megye 260