Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - Kállay István: Nemesi közbirtokosságok iratai az Országos Levéltárban / 203–210. o.

erdők és más közös haszonvételek és javadalmak tekintetében a használat arányára vita támadt, azt megyei bírák (előre bocsátván a közbirtokosok bírói megintését) előtt kellett rendezni. Az 1723 : 47. te. szerint a testvérek csak olyan javakat voltak kötelesek közosztály alá bocsátani, amelyeket az atyai vagy anyai ősi javak jövedelmeiből szereztek. Az 1729: 29. te. lehetővé tette, hogy az alispánoknak vagy szolgabíráknak az 1715 :69. te. alapján hozott ítéleteit a megye törvényszékéhez — birtokon belül vagy kívül — eljuttassák. 1807-től kezdve (21. te.) a birtokos társak a jobb művelés fenntartására bírói segítséget és zárlatot kérhettek az erdők arányos felosztására. A többiek azonban a zárlat elrendelése után arányos osztályrészük kihasítására pert indíthattak. A felperes az erdőt a per megkezdése előtt a közbirtokosság költségén felmérethette. Az 1836:12. te. beszél a közös haszonvételek „aránylóságáról". Az arányosítás alapja a házhelyek száma és menynyisége, vagy ha ez nem volt lehetséges, a „divatozott mód", amely a közhaszonvételekben, vagy a szintén közös és a közbirtokosok közmegegyezésével felosztott teherviselésében volt megállapítva. 1836 óta a falvakban megindult a jobbágyok és földesurak között az erdő és a legelő elkülönítése, ami 1848-ig nem fejeződött be. Az 1853. évi úrbéri pátens lehetőséget adott az erdő- és legelőelkülönítés folytatásához. A kiegyezés után külön erdőtörvény készült (1879:31. te), amely szerint az erdők szakszerű gazdasági kezeléséről az erdőbirtokosoknak kellett gondoskodniuk. Fontos rendelkezés volt, hogy a nemesi közbirtokosságok és a volt úrbéresek osztatlan tulajdonában levő, közösen használt erdők gazdasági ügyvitelét is szabályozta. Az 1898 :19. te. ennek ellenére nem ismerte el a közös erdőbirtokosok jogi személyiségét. Az 1913 :33. te. lehetővé tette, hogy a közös erdőt a közbirtokosok közgyűlésének hozzájárulásával eladják. Az 1935 :4. te. az erdőbirtokossági társulattá alakulás kötelezettségét a telepítésekre is kiterjesztette. (4) Az 1836. évi törvények módot adtak a falusi (úrbéri) és a földesúri legelő elválasztására. Az úrbéri pátens végrehajtása során tovább folytak az elkülönítések, de külön szervezet létrehozására ekkor ritkán került sor. A politikai közösség intézte a közös legelő vitás ügyeit is, ellátta a közös képviseletet. Maradtak közös legelők a nemesi közbirtokosságok kezén is, ahol a szervezet feladata volt a legelőközösségből felmerülő feladatok ellátása. Az 1871:53. te, amely az erdőközösségekre nézve fenntartotta a korlátozásokat, a legelőközösségekről úgy rendelkezett, hogy minden egyes volt zsellér vagy jobbágy követelhette legelőilletményének többi birtokával együtt való kihasítását. Ennek az 1894:12. te. szabott határt, amely a legelőközösségek szervezéséről és feladatköréről is rendelkezett. Az országos és egységes rendezés igénye vezetett az 1913:10. tc.-ben a legeltetési társulatok kötelező alakításához. Az első világháború után a földművelésügyi miniszter (67 200/1924. FM.) rendelete lehetőséget adott új társulatok alakítására. (5) Mindezen feladatok elvégzésére a nemesi birtokközösségek a XVII. századtól kezdve szervezetet hoztak létre. A közösség élén az igazgató (director) állott. Az ő feladata volt 204