Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - Gyarmathy Zsigmond: A tsz mozgalom történeti kutatásának levéltári forrásai: a tsz mozgalom történeti kutatásának forrásai a Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltárban / 187–202. o.

melőszövetkezeti mozgalommal bekövetkezett, népünk pozitív története, és a történelmi hagyományokban olyan fordulat, amelyre később büszkén tekinthetünk vissza. Megérdemlik tehát az első évtizedek harcosai, de maga a dolgozó termelőszövetkezeti parasztság is, hogy forradalmi változásának leírását hitelesen tudjuk dokumentálni és az utókorra hagyományozni. A Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár a közel 180 szövetkezeti iratképző szerv iratkezelését, selejtezését, iratainak átvételét nem képes megoldani. Egyrészt ehhez nincs meg a megfelelő személyi ellátottsága sem, másrészt,bár a Levéltár 1974-óta jobb körülmények között tevékenykedhet, az eddig begyűjtött iratok elhelyezése, belső levéltári feldolgozásának feltételei biztosítva vannak, de az azóta levéltári érettségűvé vált iratoknak a begyűjtése pillanatnyilag megoldhatatlan hely hiányában. Bizonyos, hogy azok a termelőszövetkezetek, amelyek az utóbbi 5 évben jelentős mértékben megerősödtek, a miniszteri utasítások, a megyei szervek, társszervek, területi szövetség, megyei tanácsok, járási hivatalok ellenőrző munkájának eredményeképpen többet fognak törődni iratkezelésükkel és irattárukkal, mégis hosszú időnek kell még eltelni addig, amíg a legtöbb termelőszövetkezetnél különösen a régebbi iratok veszélyeztetettsége megszűnik. Ennek természetesen vannak helyi szubjektív akadályai is. A termelőszövetkezetben dolgozó jelenlegi adminisztratív apparátusnak a felkészültsége és hozzáállása nem nyújt kellő biztosítékot sem az irattár rendbentartására, sem az iratselejtezés megnyugtató módon való elvégzésére. Egyetértünk az eddig megjelent szakirodalommal, amelyen belül az a vélemény látszik elfogadhatónak, hogy nincs is szükség valamennyi mezőgazdasági termelőszövetkezet egész iratanyagának a begyűjtésére. Elsősorban csak néhány, kiemelt történeti szempontból mindenképpen lényeges iratféleséget kell átvenni. Ilyenek a zárszámadások, az ehhez kapcsolódó éves termelési tervek, az évközben keletkezett termelőszövetkezet bármelyik testülete, kollektívája által létrehozott jegyzőkönyvek. A többi iratanyagnak az átvétele nem látszik indokoltnak. Ehelyett azonban föltétlenül szükséges, hogy tájegységenként és a beolvadt megyénként, a szatmári síkság, a beregi tájegység, a szabolcsi területeken belül a Rétköz és a megye nyugati részének tájegysége területéről egy-egy termelőszövetkezetet kijelöljünk iratainak begyűjtésére, éppen azért, mert a természeti .környezetben is eltérések vannak, ezeken a területeken a történeti fejlődésben is jól elkülöníthető helyzet tárható fel, más és más ezeknek a területeknek a közlekedési lehetősége, a területen lakók iskolázottsága, iskolázottsági szintje, kulturális ellátottsági színvonala is. A mezőgazdasági termelés szempontjából Szabolcs-Szatmár megye nem képez egységes területet. Különösen a keleti területein, a szatmári és beregi részeken az állattenyésztés képezi a legfőbb profilt. Az almatermelésnek a szatmári, a beregi és a szabolcsi területeken is vannak bázishelyei. A megye mezőgazdaságának a dohánytermelésben, továbbá a burgonyatermelésben vannak speciális szakterületei. Mindezek tehát nyilvánvalóvá teszik azt, hogy egy-egy termelőszövetkezet attól függően, hogy melyik tájegységre esik, más és 199