Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - IRODALOM - Vass Előd: A Magyar Tudományos Akadémia Pécsi és Veszprémi Akadémiai Bizottsága értesítője. A Dunántúl településtörténete II., 1767–1848. 1–2. sz. Pécs, 1977. / 142–146. o.

KRÓNIKA Érszegi Géza: AZ V. NEMZETKÖZI DIPLOMATIKAI KONGRESSZUS Párizsban, 1977. szeptember 12. és 16. között rendezte meg a Nemzetközi Diplomatikai Bizottság az V. Nemzetközi Diplomatikai Kongresszust. A diplomatikusuk nemzetközi tanácskozása nem tekint nagy időre vissza. Az első tanácskozásukat 1968-ban Brnoban, a másodikat 1969-ben Fribourg-ban (Svájc) és a harmadikat 1971-ben Rómában tartották. A

IV. nemzetközi kongresszust Budapesten rendeztük 1973-ban „Az európai uralkodói kancelláriák kialakulása a középkorban" címmel [ld. Századok 107(1971) 1089]. Ennek a folytatása volt a párizsi kongresszus. Témája „A középkori uralkodói kancelláriák a 13. század kezdetétől a 15. század derekáig" volt. Az egyes országok kancelláriáinak történetéről a Nemzetközi Diplomatikai Bizottság által kijelölt előadók referáltak. A kongresszus eseményei szeptember 12-én Giulio Battelli, római egyetemi tanár, a Nemzetközi Diplomatikai Bizottság elnökének megnyitójával kezdődött, majd Robert-Henri Bautier, a párizsi Ecole nationale des chartes tanára, a Bizottság főtitkára tartott szellemes előadást arról, miként lehet a diplomatika révén képet alkotni egy francia király, (IV.) Szép Fülöp (1285-1314) egyéniségéről. A megnyitót követő előadásokra az Archives Nationales-ban az Hotel de Rohanban került sor. Az első nap délután a Bizánci Birodalom és más, kisebb országok (Ciprus, Kis-örményország, Moldva és Havasalföld) kancelláriáinak fejlődéséről tartottak előadásokat. A kongresszus másnapján, délelőtt a Német-Római Birodalom oklevéladása volt a téma; délután Magyarország Lengyelország és Oroszország uralkodói kancelláriáinak történetéről, a bürokrácia fejlődéséről és az alkalmazott formulák kialakulásáról hallottunk. A magyar kancellária történetéről Györffy György, a MTA Történettudományi Intézetének munkatársa számolt be a Nemzetközi Diplomatikai Bizottság felkérésére. Pontosan felsorolta, kik azok a szerzők, amelyek munkásságának köszönhető az, hogy egységes kép kerekíthető a három évszázad magyar kancelláriájáról. Méltó helyet kapott előadásában Szentpétery Imre, Kumorovitz L. Bernát, Hajnal István és Szilágyi Loránd. A harmadik napon délelőtt Robert-Henri Bautier első előadásában vázolta a francia királyi kancellária történetét és ezen belül is kiemelt szerepet szánt az oklevelek kibocsátása körülményeiről szóló részeknek. Második előadása szorosan kapcsolódott az egyik rendező intézmény, az Archives Nationales által rendezett nagyszabású kiállításhoz, amelyen a 7. századtól a 15. századig mintegy a keresztmetszetét nyújtották a francia királyi kancellária fejlődésének a kiállított oklevelek. R. -H. Bautier előadásában csoportosította a francia királyi kancelláriából kikerült okleveleket iratfajták szerint s ezt az elrendezést követték a kiállított oklevelek is. Felosztása szerint az első helyre a diplomák kerültek; ezek a magyar „Dátum per manus"keltezési formulával íródott privilégiumoknak felelnek meg. A második helyre a charták csoportját helyezte, amelyek a magyar gyakorlat „Notum facimus" promulgációs formulával ellátott oklevelek párhuzamos jelenségei. Harmadik csoportban a pátens oklevelek voltak láthatók, ezek az „Universis praesentes litteras inspecturis" promulgációs formuláról ismerhetők fel mind a francia mind a magyar királyi udvarban. A negyedik csoportba a királyi mandátumok, az ötödikbe pedig a királyi titkos pecséttel kibocsátott zárt, illetve a „lettre de scheau plaque" típusú oklevelek tartoztak. Külön csoport illette meg a diplomatikai instrukciókat és szabályzatokat, a missziliseket, valamint a „lettre sous le signet" típusú, azaz a szigorúan bizalmas királyi leveleket. Természetesen miként nálunk sem, úgy Franciaországban sem állíthatók elő ilyen „vegytisztán" az egyes oklevélcsoportok; formuláris és ügyköri átfedések mindig akadnak. A harmadik nap délutánján Anglia és a skandináv országok kancelláriáinak szentelték az előadásokat. A kongresszus következő napján az Ibériai-félsziget és Itália uralkodói kancelláriái következtek sorra. A pápai oklevéladás nem szerepelt az előadások között, mivel a III. Nemzetközi Diplomatikai Kongresszus teljes egészében ennek a témakörnek lett szentelve. A kongresszus utolsó napján a rendezésből ugyancsak komoly részt vállaló Institut de recherche et d'histoire des textes vendégei voltunk Orieans-ban, ahol a Kongresszus mérlegének megvonására, az egyes európai kancelláriák párhuzamos jelenségeinek kidomborítására került sor. A referátumok nemcsak az egyes párhuzamos jelenségeket emelték ki, hanem új távlatokat látszottak nyitni a diplomatikának, amely már nem kizárólag az egyes oklevelek kritikai vizsgálatát tartja feladatának, hanem mondhatni a teljes középkori hivataltörténet művelését vallja sajátjának. Külön élményt jelentettek számunkra, a résztve147