Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - IRODALOM - Somkuti Éva: Tanulmányok és források Fejér megye történetéhez 13. Mór története. Szerkesztette: Farkas Gábor. Székesfehérvár, 1977. / 138–140. o.

Müller Veronika: AZ EGERSZEGI VÁR A XVII. SZÁZADBAN Zalaegerszegi Füzetek II.,Zalaegerszeg 1976. 71 1. A Zalaegerszegi Városi Tanács VB és Zala megyei Levéltár „Zalaegerszegi Füzetek" című közös kiadványsorozatának második megjelent kötete Zalaegerszeg várának XVII. századi életét és jelentőségét dolgozza fel. Ezenkívül a könyv a környező zalai várakra is kitekintést nyújt, ami már nemcsak helytörténeti, de országos történeti szempontból értékelhető új adatokat és összefüggéseket tár fel. Az előzmények között a vár kialakulását a XIII. századtól a XVI. századig mutatja be. Egerszeg 1566-1574 között ismert írásos említésekben kastélyként (castellum) és a mellette fekvő mezővárosként (oppidum) szerepel, a veszprémi püpök földesúri joghatósága alatt. Azonban vára 1572 után királyi véghely lesz, de a mezőváros lakossága továbbra is a püspökség jobbágya marad. Az 1572. évi urbárium még csak az egerszegi kastélyhoz adózó helységekből álló uradalmat sorolja fel, de az 1587. évi urbáriumból már a vár építésére vonatkozó első adatokat kapjuk meg. Kanizsa várának 1600-ban történt eleste után a zalai várak megerődítése folyik, melyek között már Egerszeg is jelentős helyet tölt be. A könyvből a vár erődítéséről, a várőrség létszámáról pontos levéltári adatok feldolgozásait kapjuk. Az adatok értékelését megkönnyítik a többi zalai vár azonos adataival való táblázatos összevetések. Ezek eredményeként elmondhatjuk, hogy a XVII. században nagy török támadásra, az egerszegi vár ostromára nem került sor, kivételt képez az 1664. évi egyetlen rövid ostrom. A vár maga építészetileg gyenge s őrsége kicsi volt, így egymagában nem, hanem csupán a többi zalai várral együtt képezett komolyabb akadályt a török hódítás előtt. A könyvben közölt egykorú jelentések szerint a vár állandó jelleggel: „omladozó félben", s munkaerőt, szakembert nélkülözve állt. A hadi eseményeket vizsgálva a könyvben a török és magyar portyákról szóló magyar jelentések és beszámolók, valamint a törökök magyar nyelvű levelei alapján járhatunk el. Ezekből megtudjuk, hogy 1664-ig a törökök 12 alkalommal, az egerszegi vár vitézei pedig 64 alkalommal indítottak kisebb-nagyobb portyázást egymás ellen. Az egymás elleni portyák száma, adatok hiányában nem állapítható meg pontosan, de feltehető,hogy a törökök támadásainak száma nagyobb volt, mivel az egerszegiek ezekre adtak mindig választ. A magyar portyák jelentősége az volt, hogy azokban több zalai vár őrsége együttesen vett részt, s a törökökre mért csapásokkal, azok támadásának erejét csökkentették. Ezek a portyák általában egy-két ember halálával, néhány rab és állat elhurcolásával jártak. A könyv további részében a szerző a hadi események alapján a vár történetét két korszakra bontja. Az első korszakban (1600-1664) a fenti portyázások és a velük járó említett kártevések ajellemzőek, amíg a második korszak (1664-1690), nagy hadjáratok ideje volt. Az első korszakban az említett s egykorú forrásokból nyert adatok alapján 64 év alatt legkevesebb 64 portya száma azonosítható, tehát évente egy magyar és egy török támadást bizonyítani is lehet. A második korszakban 26 év alatt két nagy török és ennél is több Habsburg császári-királyi hadjárat érintette Zalaegerszeget, az ezzel járó pusztulással. A törökök Zrínyi Újvár fel dúlása után 1664-ben a zalai várakat támadták meg, s ennek során Egerszeget is elfoglalták. A várat nem tartották meg, hanem kifosztva és felégetve elhagyták. Az újjáépítésének befejezése előtt 1676-ban ismét porrá égett. A következő 15 évben a környéken nagyobb seregek mozgása, átvonulása történt meg, az ezzel járó problémák súlyával együtt, ahogyan erről az egykorúak írtak: „a császári csapatok mindent felprédálnak s a lakosság menekülőben van ...". A császári csapatok nagyobb ostromzár után 1690-ben Kanizsát foglalták vissza a törököktől, ezekben az években volt a legnehezebb a zalai falvak élete is. A vár tiszti címtára a Kanizsa körüli végek főkapitányai, alkapitányai, az egerszegi kapitányok, hadnagyok, vajdák s egyéb tisztségviselők névjegyzékét az 1607-1694 közötti években mutatja be. A könyv függelékében 1587—1690 közötti időszakból az egerszegi vár történetére vonatkozó 18 levéltári forrás teljes szövegét közli. A zalai végvárak elhelyezkedéséről térképvázlatot mutat be, ami a könyv értékét és használhatóságát erősíti. A közölt 18 levéltári forrás közül négynek fényképmásolatát is bemutatja. A szerző befejezésében megemlíti, hogy Egerszeg várának XVII. századi életéről közölt adatok korántsem teljesek, ami azonban nem csökkenti a könyv értékét, sőt a további kutatásokra való ösztönzéssel, célja példaként áll. A továbbiakban kívánatos lenne a zalai várak török hódoltság kori történetét az azokra vonatkozó adatok felkutatásával hasonlóképpen külön-külön bemutatni. Ehhez a szerző bemutatott könyve követendő példaként említhető és ajánlható. Vass Előd 141