Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - ADATTÁR - Tömöry Márta: Szigeti József levelei Thallóczy Lajoshoz, 1880–1885 / 119–128. o.

dogulok, mert utálom a németet, hanem úgylátszik, hogy az Egyetértésben mind megjelenik, ami a többi lapban nem jelenik ..(5) Szerencsés béketűrést és bő áldást kívánva maradok szakszolgája: Szigeti Oszip." (6) 2. sz. levél Kedves Principális Uram! (1) Budapest, 1880. aug. 6. Becses levelében érintett rendeletét azaz száz forintot 10 darab 10 forintos bankjegyben ide mellékelve teljesítem, a múlt hónap 26-ával írt levelemet Principális úr hogy nem kapta, nagyon csodálkozom, hiszen mind az öreg tekintetes úrét, mind pedig tekintetes dr. Szalay úrét megkapta. (2) Az eddig ezen egyetlen ajánlottal küldött levelének fogalmaz[vány]át küldöm, de a benne érintett 4 ívből álló irományt azért tartottam vissza, gondolva azt, hogy terhére lesz a kedves Principális úrnak, mivel ott most nem használhatja és bevárom rendelkezését. Újság semmi sincs, azt tudva van Principális úr előtt, hogy a nagyságos urunk (3) szabadságra ment, e hó 5-én és jön helyébe a Lexi (4). A Pester Lloydban eddig még semmi sincs, csupán az Ellenőrben jelent meg azon cikk, 4-én, 5-én. A jegyzéket a napi esetményekről pontosan viszem, a fizetést a kedves jó tekintetes asszonynak, mint k. édesanyjának átadtam minden hiány nélkül, a rendelt 5 forintot belőle megkaptam, amit hálásan köszönök. Hanem kedves Principális úr legyen szabad nekem az előfordult s előfordulandó költségekről számadást vinnem, s azt szerencsés hazajövetele alkalmával rapport gyanánt előadhassam. Annyit jelenthetek k. jó Principális uramnak, hogy árva vagyok, a folytonos szükséggel küzdök, úgy látszik, sorsom nem javul, pusztulnom kell, mégpedig az is nehezíti sanyarú életemet, hogy egy ellenségemnek respective hóhéromnak kell szolgáljam, (5) aki engem megcsalt, megrabolt, elpusztított, hanem remélek a jó isten és a kedves jó Principális uramba. Az isten vezérelje egészséggel és áldással a kedves jó Principális Uramat, maradok hű szolgája Oszip." 3. sz. levél Budapest, 1880. aug. 15. A kedves rendeletének 8. pontja értelmében a tegnapi d.u. 5 órakor a méltóságos Salamon úr lakásán, (1) azaz a szerkesztőségnél megjelentem és az utasítás szerint Tekintetes Horváth Ignác (2) urat megkérdeztem a munka felől, de még nincs kész vakáció mián, egyúttal megkérdeztem, hogy a Méltóságos úrék otthon vannak-e? Még nincsenek és 25-26-án várják haza, amint a tekintetes Principális urammal tudatni kötelességemnek tartottam, továbbá mind az Kupfer, mind a két könyvekkel terhelt pakkokat kiváltottam, haza szállítottam, amit a tekintetes Principális úr szobájába deponáltunk. Kérném, méltóztassék egy pár soraival engem megnyugtatni, hogy kapta-e a legelöbbi levelem, kapta-e a 100 forinttal terhelt küldeményt. Az ellenőr csakis akkor küld köteles példányt, amikor a cikk benne megjelenik. A Kupfwernek a kulcsát a tekintetes Principális úr nem küldte el, a kedves édesanyja, a tekintetes asszony kéreti, legyen szives az egyik kulcsot posta útján küldje el, mert a szennyes ruhákat kell, hogy kivegye, hogy el ne romoljanak benne a nedvesség mián, vagy hogy ha a Kulcsok nincsenek már meg, felnyithatjuk-e? a lakatossal vagy úgy maradjon, míg a tekintetes Principális úr szerencsésen hazajövend, amit mindnyájan szívből kívánunk mentől előbb. Éppen ma jött meg az Országos Levéltárhoz címzett becses levele, a kérelemre 50 Ft bélyes tétetett és a mai nap 12 napi szabadsághosszabbítási ajánlattal felküldetett a miniszteri elnökséghez, (3) honnét mihelyt lejön, táviratilag fog tudósíttatni. Szerencsét és egészséget! Maradok hű szolgája: Oszip." 121