Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - ADATTÁR - Tömöry Márta: Szigeti József levelei Thallóczy Lajoshoz, 1880–1885 / 119–128. o.

Tömöry Márta: SZIGETI JÓZSEF LEVELEI THALLÓCZY LAJOSHOZ (1880-1885) Százegy éve, hogy Thallóczy Lajos - még mint egyetemi hallgató - 20 évesen bekerült az Országos Levéltárba tisztviselőnek. Kilencvenkilenc éve annak, hogy megkezdte külföldi utazgatásait. Mint kezdő levéltárosnak ezekhez az utazásaihoz igen kevés anyagi eszköz - pénz — állt rendelkezésére, pedig célja nemcsak a külföldi államok levéltárainak meglátogatása, azok anyagából a magyar vonatkozású anyagok kibányászása, ami abban az időben a nyelveket beszélő történetkutatóknak általában célja volt - hanem idővel ezen túl Európa mentől több államának, azok népeinek megismerése. S mert mind több időt szánna erre, természetesen nehézséget jelent számára az anyagiakon túl az is, hogy a munkahelye által adható szabadságideje korlátozott. Kitűnő nyelvkészsége, széles érdeklődési köre sarkallja, s megtalálja utazásaihoz a megfelelő lehetőségeket. Többek között, s főleg első időben úgy igyekezett magán segíteni, hogy egy-két napilap „saját tudósító"-jaként indult el s az útközben írandó beszámolóit, útleírásait előre eladta (1), majd minisztériumoktól szerzett megbízatásokat bizonyos értékek, tárgyak gyűjtésére; jelenségek, gazdasági folyamatok megfigyelésére. Mindezek ha nem sokat, de mégis anyagi támogatást jelentettek számára. A pénzügyi segítség mellett esetenként egy-egy megbízólevél sem maradt el - egy-egy miniszter közbenjárására kapott „szabad utat" kint is itthon több nap - idővel több hónap — szabadság meghosszabbítást is. (2) Szabadságidejének esetenkénti megnövelése külön problémát jelentett számára, bár főnöke, dr. Pauler Gyula az Országos Levéltár igazgatója amennyire tehette, szívesen támogatta beosztottjai irodalmi munkásságát, s teljesítette ezzel kapcsolatos kéréseiket. Thallóczy, amikor esetenként útrakel, nem tudja előre, hogyan s meddig jut el, így menetközben is sok segítségre szorul, segítő kézre van szüksége, aki helyette idehaza újabb kérvényt ír, eljár ügyeiben, utána küldi kapott honoráriumait, stb. pl. a különböző szerkesztőségekben, hogy pénzét, szabadjegyét hova küldjék. Thallóczy, kit a Levéltárban vele dolgozó fiatal kollégáihoz mind erősebb baráti szálak fűzik, sokszor kéri meg egy-egy kollégáját, elsősorban régi barátját Szalay Józsefet (3) segítsen rajta. Első utazásainál leghívebb s biztosabb „ügyintézője"-nek az öreg, sok éve az Országos Levéltárban szolgálatot teljesítő altiszt, osztályának hivatalsegéde, Szigeti József bizonyul. (4) Thallóczy nemcsak nagy utazó volt, hanem kora ifjúságától kezdve nagy levelező is. Ami nemcsak azt jelentette, hogy sok levelet írt, széles levelezőköre volt, hanem azt is, hogy a válaszleveleket elrakta. Megőrizte még az öreg Szigeti leveleit is. (5) Ezekből a levelekből tudjuk, miben kért segítséget, mert Szigeti részletesen beszámolt lépésről lépésre arról, mikor mit végzett, hogyan teljesítette a kapott megbízatásokat. E levelek azonban nemcsak annyit árulnak el, hogy Szigeti megfelelt a kéréseknek, hanem azt is pl., hogy mennyire kedvelte az ifjút az öreg hivatalsegéd, s mily szívesen vitte az üzeneteket annak anyjához, húgához, a történészek egész sorához, s mily lelkiismeretesen teljesítetette azokat a ,Jcülönleges" megbízatásokat, amelyek a különböző újságok szerkesztőségében, bankokban való eljárást, — pl. valutáris dolgait - jelentették. A levelekből az is kiderül, nem volt minden könnyű munka. Fizikai értelemben sem pl. az, hogy Thallóczy útjairól sűrűn küldött haza nagyobb paksaméta könyvet, s az öreg Szigetinek volt feladata ezeknek kiváltása, hazaszállítása, Thallóczy könyvtárában való elhelyezése. A Szigeti által írt válaszleveleknek értéke az is, hogy egy egyszerű, iskolázatlan, de hosszú hivatalos életet eltöltött gondolkodni tudó ember hogyan sajátította el az akkori hivatalos nyelvet, amelyet nemcsak azért használt levelei írása közben, mert az észrevétlen „ráragadt", hanem azért is, mert veleszületett értelmessége mellett humorérzéke is diktálta talán, hogy utánozza, sokszor azt gondolja az ember, kifigurázza Thallóczynak — akit ismert annyira, hogy tudta, megérti tréfálkozását — az akkori hivatali nyelv nyakatekert stílusát, gondolatmenetét. A levelek a két ember között lévő meleg, majdnem baráti viszonyról is árulkodnak. Az ifjú Thallóczy megbecsülte az idős embert, emberségesen kellett, hogy bánjon vele, s így az talán éppen ezért jobban ragaszkodott hozzá, mint bárki máshoz a levéltárban, legalább is a levelei ezt bizonyítják, tükrözik. Még arra is vállalkozott az ifjú kedvéért, hogy annak elutazása után naponta eseménynaplót vezessen számára. A levelekből kitűnik az is, hogy indulása előtt Thallóczy „Utasítás"-t készített Szigeti részére, amelyben pontokba foglaltan sorolta fel a teendőket. Dátum szerint is, ha az szükséges volt: mikor, mit s hogyan kell majd tennie. (Pl. az Utasítás egyik pontja szerint figyelnie kellett egy sor napilapot, melyekben tudósításainak meg kellett 119