Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - ADATTÁR - Soós László: Földbirtokvédelmi intézkedések előkészítése, 1932 / 95–114. o.

let és a bíróság kizárásával kizárólag a hitelezőkből, a pénzintézetekből és az adósokból rekrutálandó, teljesen hatóságon kívül álló intézmény útján nyerne lebonyolítást. A megoldás pedig részvénytársaság formájában történhetnék oly módon, hogy a részvények kisorsolás útján törlesztetnének és ezáltal a kritikus, nehéz idő elmúltával automatice osztanék fel az egész. A részletek kifejtése kétségtelenül alaposabb megfontolást és főleg sok időt igényel. Ezért méltóztassék megengedni, hogy ezúttal csak a gondolatot vessem fel; a részletek kifejtését a magam részéről szívesen vállalom. Elnök: Kíván még valaki szólni? E s z e n y i Jenő: Nagyméltóságú Miniszter Úr! Mélyen t. Értekezlet! A bankok és pénzintézetek jelenlevő mélyen t. képviselői teljes őszinteséggel megegyeznek abban, hogy a mezőgazdaságban a mai válságon való átsegítése mindannyiunknak egyetemes érdeke. Megállapítják ugyanis, hogy ha a mezőgazdaság teljesítőképessége hosszú időn keresztül szünetel, akkor hiába vannak a magasabb kamattételek és a pénzintézeteknek látszólagos jövedelmei, végeredményben sem a tőkék, sem a kamatot megkapni nem fogják. Mindannyiunknak érdekük tehát az, hogy ezen a nehéz helyzeten a mezőgazdaságot átsegítsük, és mindnyájan meg vagyunk győződve arról, hogy ez a segítés átmeneti segítség lehet csak, mert ha a válság hosszan tartó, akkor úgy sem tudjuk megmenteni az ország közgazdaságát. A válságok magukban rejtik orvoslásukat is. Remélhető, hogy egészen belátható időn belül megint teljesítőképes lesz a mezőgazdaság és minden vállalt kötelezettségének teljes mértékben eleget fog tudni tenni. Arról van tehát szó, hogy ezen a remélhetőleg rövid átmeneti időn keresztül segítsük a mezőgazdaságot, még akkor is, ha ez látszólagos és számottevő áldozatot jelent is a pénzintézetek részéről. Hiszem, hogy csak az eszközökben van különbség és abban, hogy milyen mérvű segítést tartanak megfelelőnek, abban azonban nincs különbség, hogy segítséget igenis biztosítani kell a mezőgazdaság számára. Méltóztassék megengedni, hogy a mezőgazdasági társadalomnak egy igen számottevő részének, a magyar földbérlőosztálynak helyzetét ismertessem és kérjem számára az érdekeltségek megértését és elsősorban a kormány támogatását. Az ország földjének több mint 25%-a van bérleti kezelésben, igen fontos közérdek tehát, hogy a termelés folytonossága ezen a területen biztosítható legyen. Elismeréssel kell megállapítanom, hogy a pénzintézetek hitel tekintetében a legnagyobb készséggel állottak a bérlőosztály rendelkezésére, mert a fizetési készséget és a pontosságot értékelték a bérlőosztálynál. Egészen a közelmúlt időkig a hitelélet terén nem is volt baj a bérlőosztálynál. A baj akkor kezdett mutatkozni, amikor a jövedelmezőség csökkenvén, a pénzintézetek saját jól felfogott érdekükben azt mondván, hogy ingatlanfedezet nem áll rendelkezésre - kénytelenek voltak igen erős mérvű visszafizetést követelni olyan időben, amikor a bérlőosztály teljesítőképessége a legkisebb volt, és kénytelenek voltak az emelkedett kockázatra való hivatkozással a kamattételeket olyan mértékig emelni, amely mérték semmiféle arányban nem volt a föld és a bérleti gazdálkodás jövedelmezőségével. Ez igen súlyos helyzetbe hozta a bérlőosztályt. Ezt a nehéz helyzetet még súlyosbította az, hogy a 30—35 pengős búzaárak és a magasabb állatárak idején megkötött haszonbérleti szerződések feltételei a változott viszonyok következtében elviselhetők már nem voltak. Ez okozta azt, hogy a bérlők a legsúlyosabb gondokkal küzdenek és csak úgy tudnak kötelezettségeiknek eleget tenni, ha megértésre találnak elsősorban hitelszerveink részéről, amely megértés biztosítani fogja a jövőben azt, hogy mihelyt újra a lehetősége kínálkozik annak, a tőketörlesztést és a kamatfizetési kötelezettséget ismét vállalják. Nagyon fontos, hogy mint a mezőgazdaság többi rétegénél, épp úgy a földbérlőosztálynál is érvényesüljenek azok az elvek, amelyek szem előtt tartásával a bérlőosztályt ezeken a nehézségeken át lehet segíteni. Éppen ezért bátor vagyok ezeknek előrebocsátásával tiszteletteljesen átnyújtani a Magyar Földbérlő Szövetségnek és az Országos Magyar Földbérlő Egyesületnek a 8. kérdőpontra adott válaszát. (Átnyújtja az írásbeli választ az elnöknek.) Elnök: Mélyen t. Értekezlet! Nagyon köszönöm, hogy a felszólalt urak szívesek voltak kifejezésre juttatni az egyes érdekeltségi körök észrevételeit és konkrét javaslatait is. Ezek közül az észrevételek közül kell, hogy egyre reflektáljak, még pedig JGaal Gaston t. barátom felszólalására, aki kifejezetten moratóriumot követelt. Ha ez a nyilvánosság elé kerül anélkül, hogy a kormány ennek elentmondana, ez talán veszedelemmel járhatna éppen a pénzintézetek megrendülése szempontjából (Úgy van! Úgy van!) s ezért ezennel kijelentem, hogy a kormány semmi szín alatt nem kapható arra, hogy moratóriumot adjon. (Helyeslés.) Nem hiszem, hogy akadna felelős pénzügy miniszter, aki mesterségét értvén, ezt képes lenne kimondani. Moratóriumot tehát a kormány semmi szín alatt nem adhat. A hallottak alapján és a beadott javaslatok alapján a kormány tovább fog foglalkozni a legsürgősebben ezekkel a kérdésekkel. Főleg két javaslatról van szó; az egyiket az OMGE adta be, a másikat pedig a TÉBE s ezek körülbelül magukban foglalják mindazokat a véleményeket és gondolatokat, amelyeket ma itt hallottunk. Ezt a két javaslatot szándékozunk alapul venni a további tárgyalásoknál. (Kállay Miklós: Az egységpárt is adott be egy javaslatot!) Természetes, hogy a mezőgazdákon az egységpártot is értettem. Most egy szűkebb bizottság kiküldését kérném, amely nekem és kollégámnak segítségünkre volna abban, hogy a továbbiakra nézve hogyan határozzunk. Ebben a bizottságban való részvételre felkérem Pesthy Pál őexcellenciáját, Krüger Aladár képviselő urat, báró Prónay,gróf Sommsich és Mayer János őexcellenciáját, továbbá a TÉBE részéről - az ő elaborátumának támogatására - talán Hegedűs Lóránd őexcellenciáját, Weisz Fülöp őexcellenciáját és a vidéki 112